A 2011-ben mozikba kerülő, Szinbád: Az ötödik utazás című filmben a Ray Harryhausen által kifejlesztett technikát alkalmazva keltik életre a szörnyeket, amikkel a főhősnek meg kell küzdenie.

A Dynamationnak is nevezett eljárást Harryhausen 1949-ben alkalmazta először, a Szinbád hetedik utazása című, első színes filmjében. A módszer lényege abban állt, hogy Harryhausen sikeresen ötvözte az élőszereplős, valós hátteret a bábanimációval.
A film 2011-ben kerül majd a mozikba, egyelőre annyit lehet róla tudni, hogy a narrátora az X-men filmekből ismert Patrick Stewart lesz.
Egy ilyen film elkészítéséhez nem kell más, mint egy fényképezőgép, bábok vagy tárgyak, esetleg emberek, akiket mozgatunk, és természetesen rengeteg türelem. Ugyanis a mozgókép-hatás elérésének érdekében a készítőnek két fényképezés közben el kell mozdítania egy kicsit az adott figurát, vagy tárgyat.
A fényképezőgépnek mindenképpen stabilan, egy helyben kell állnia, mert ha elmozdítjuk, az meglátszik majd a filmen. Ugyanígy érdemes odafigyelni a megvilágításra, ezért inkább zárt térben, mesterséges megvilágítással ajánlatos elkészíteni a képeket. Minimálisan 12 képkocka/másodpercnél már a folyamatos mozgás élményét adja a film. Egy mozifilmben pedig általában 24 képkocka/másodperc az átlag. Ez a technika épp ezért elég időigényes, tehát nem érdemes improvizálni, mindent meg kell tervezni pontosan, képről-képre.
A teljesség igénye nélkül néhány gyöngyszem a stop motion világából:
A klasszikus gyurma-animáció, Sebaj Tóbiás.
A zeneiparban is egyre többen készítenek videoklipeket ezzel a technikával. Az utóbbi évek egyik legjobb klipjét Oren Lavie, az izraeli származású énekes és dalíró Her morning elegance című dalához készítették.
A Coldplay Strawberry Swing című számához is készült egy igen jól sikerült videoklip.
Vannak olyanok, akik egészen komoly, művészi szinten űzik.
Vannak, akik szórakozásból:
A technika kifejlesztésében egy Oscar-díjas magyar filmkészítőnek, George Palnak is nagy szerepe van, aki az 1940-es években a Paramounk Pctures-nek készített rövidfilmeket. A módszerének lényege, hogy 9000 figurát és alkatrészt készített, amelyek csak egy kicsit térnek el egymástól, és ezeket fényképezték le. Palt 1944-ben Oscar-díjra is jelölték a módszerének kifejlesztésért.