A Kádári konszolidáció legitimizációja, vagy a nemzeti összetartozás alapköve az István a király? Az első magyar Rockopera titkai a Királydombtól Csíksomlyóig.
Az István a Király rockoperát 1983 augusztusában mutatták a városligeti szánkózó dombon, amely a Regnum Marinum templom romjai fölött áll.
A dombot azóta Királydombnak hívják, az elnevezés Bródy Jánostól a rockopera szövegírójától ered. A nyolcvanas évektől hazánkban is oly népszerű stílus minden rockmusical atyjától, Sir Andrew Lloyd Webbertől származik, akinek Jézus Krisztus Szupersztár című műve mindmáig a műfaj etalonja maradt.
Ez ihlette meg a Szörényi-Bródy szerzőpárost is, és bár az Istvánban rendre fellelhetők a nagy előd nyomai, mégis a vállalkozás, a tehetség, és az invenció egyedülálló remekké formálta az államalapítás dramatizált történetét.
Már a szereposztás is rendkívüli volt, az hogy az akkori lázadó rockerek, az éppen csak megtűrt, úgynevezett fekete bárányok is színre léphettek - Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák „Bill” Gyula és István hangjaként Varga Miklós – forradalmi tettnek minősült. Boldizsár Miklós Ezredforduló című darabját Szörényi Levente és Bródy János a könnyűzene oldaláról közelítette meg, de a zenei stílusok keverednek a műben, a népzene a rockkal, és az egyházi zenével közös egyveleget alkot.
Szörényi Márta Istvánt kérte fel a szimfonikus zenekari részek hangszerelésére - két héttel az előadás előtt. Márta szerint a feladat gyakorlatilag „elvállalhatatlan és kockázatos” volt, de végül igent mondott. Szörényi egy szál gitárral énekelte föl a dalokat egy kazettára, és úgynevezett „lókottát” is adott, amin szerepeltek a dalok szövegei és akkordjai. Márta éjjelente dolgozott, és reggelre két kottamásoló jelentkezett nála, akik leírták a partitúrát és kikézbesítették a zenekarnak.”Csodálatos és izgalmas napok voltak, de csak akkor igazolódott be a munkám, amikor először megszólalt szimfonikusan a „Felkelt a napunk”.
Az első hat előadás alatt 120.000 ember látta a produkciót, amelynek koreográfiai megvalósítását Novák Ferencnek köszönhetjük. Legendás felnégyelés ötlete, miszerint egy hatalmas kelmét hasítanak négy darabba, swarzban készült, mert „elmondva” senkinek sem tetszett.
A közönség mindig is rajongott a műért, egy ország énekelte együtt a szereplőkkel a dalokat, és mivel akkor még az Internetről nem is halottunk, ezért meg volt a nagylemez és a kazetta szinte minden magyar családnál. A rockopera szamizdat kiadványnak minősült Erdélyben, birtoklásáért elkobzás, több napos elzárás járt.
A rendszerváltás utáni első előadás 1990-ben a Népstadionban volt, ahol a mű az Illés zenekar búcsúkoncertjének előzenekaraként debütált, ezt követte a Nyugat-Európai turné, és a Sevilla-i magyar pavilonbéli bemutató.
2000-ben, a szereplők „nyugdíjba mentek” és a Nemzeti Színház új gárdája vette át a stafétabotot.
Erdélybe viszonylag későn jutott el a darab, 2003-ban mutatták be mintegy félmillió néző előtt, Csíksomlyón. Az este 9-kor kezdődő előadásra a szereplőknek már délután kettőkor el kellett foglalniuk színpadi helyeiket, mert a tömeg elözönlötte a környéket. Váratlan spirituális elemként a terület fölött gomolygó felhő hosszú időn keresztül a Szent Koronát formázta, az elgörbült kereszttel, de ez sem tartotta vissza a székely biztonsági őröket attól, hogy a táltost játszó Novák Pétert az előadás végén jól helybenhagyják.
Jávorszky Béla Szilárd 2002-ben a Népszabadságban megjelent cikkében Agárdi Péter irodalomtörténészt idézi: "Bár voltak aggodalmak, hogy 1983 Magyarországán ez a mű vajon nem idéz-e fel túl erős, nemzeties indulatot, meg hogy István király alakja nem viszi el az embereket egy vallásos-keresztény mitológia irányába, ezek az aggodalmak nem voltak olyan súlyúak, hogy komolyan befolyásolták volna a premiert. A bemutatóért a KISZ Központi Bizottsága vállalta a felelősséget, az akkori budapesti pártbizottsághoz közel álló Koltay Gábor (aki az előadásról készült filmet rendezte) személye pedig biztosíték volt arra, hogy semmilyen politikai elcsúszás nem lesz, így a darab megkapta mind a minisztérium, mind a pártközpont hallgatólagos jóváhagyását."
Az alkotók – a szerzőpáros, Boldizsár, Novák, és az ősbemutató rendezője Koltay Gábor – a próbafolyamat megkezdése előtt, heti rendszerességgel, csütörtökönként dolgoztak a darabon, és a belügyminisztérium már akkor élénk érdeklődést mutatott a készülő mű iránt. Sokáig kérdés volt a Himnusz, illetve a magyar trikolor használata az előadásban.
A belügyminiszter végül megnézte a főpróbát, és egy rögtönzött fogadás keretében megnyugtatta az alkotókat és a főszereplőket, hogy a produkció minden elemében zöld utat kap. Nagy Feró ezt az alkalmat ragadta meg, hogy félmeztelenül, bőrmellényben kérdőre vonja a funkcionáriust, mért nem kap évek óta útlevelet. A produkció a pártámen ellenére bővelkedett váratlan elemekben, például az egyik táncképben 200 szereplő formálta meg a történelmi Magyarország körvonalait – 1983-ban.
"A politikai vezetés jónak látja időnként a nacionalizmus szelepét meg-megnyitogatni. Ennek első kipróbálására az István, a király adott alkalmat. A módszer lényege: a magyar történelem, a belőle gerjeszthető érzelmek eszközül szolgáljanak a társadalomban keletkező feszültségek levezetésére" - fogalmaztak 1985 tavaszán szamizdat-körökben.
A korabeli kritikáktól függetlenül azóta se született olyan ennyire zseniális zenés darab, ami összekovácsolta volna az embereket határon innen és túl.
