Leginkább semmi – vagy elhiszi, vagy nem. Ha tetszik neki, magáévá teszi, ha nem, akkor simán elfelejti.

A szerző

Szendi Gábor sokadik könyve a paleolit táplálkozás folytatásaként megjelent Boldogtalanság és evolúció című könyv. Azaz nem is igazán a folytatása, hiszen a paleolit táplálkozáson már nincs nagyon mit magyarázni, ellenben további hasznos hatásokat lehet neki tulajdonítani. Itt és most azt, hogy megszüntetheti az ok nélküli depressziónkat.

A paleolit táplálkozás lényege viszonylag egyszerű: azt egye az ember, amit elődeink, amikor még nem művelték a földet. Tehát húst, sokat, halat, zöldséget és gyümölcsöt. A hüvelyesek, a gabona, és a tejtermékek kizárva, mert ártanak.


Persze ezt az egész elméletet, mint annyi másik táplálkozási módszert, szépen és világosan levezeti a szerző, és hozzábiggyeszti, hogy élj úgy, ahogy az evolúció szerint a legjobb. Vagyis így.

Ez a könyv pedig arra keresi a választ, hogy miért olyan enervált, elégedetlen és nyomorult az egész nyugati társadalom, holott sokkal kevesebb stressz ér minket, mint eddig, és sosem volt soha olyan magas az életszínvonal, mint most. Szendi Gábor szerint a válasz a táplálkozásunkban van, azaz annyi rosszat tömünk magunkba, hogy csoda, hogy egyáltalán élünk, nem hogy még vidámak is legyünk.

A szerző rengeteg kutatást idéz, amik tulajdonképpen mind ugyanazt bizonyítják. Neki van igaza, és paleo módra a legjobb élni. Persze emellett szidja a pszichiátriát is rendesen, az összes orvossal és antidepresszánssal egyetemben, hosszan taglalja, hogy a koleszterin- és a szerotoninhipotézis nagy tévedés, és előszeretettel hoz fel állatkísérleteket példának.

Mondjuk a könyv azon része, amely valóban a depresszióról szólt, kifejezetten érdekes volt. Ám a többi részén rettentő nehezen rágtam át magam, és nyilván meg sem jegyeztem a kutatási eredményeket.

Ráadásul néha az volt az érzésem, hogy Szendi Gábor hülyének néz. Vagy csak meg akar váltani, mert majdnem minden egyes fejezetben elismétlődött ugyanaz a mondat, és a szerző agyonsulykolta a táplálkozás és a mozgás fontosságát. Ami nem feltétlenül nagy újdonság, bár nyilván biztos van olyan, akinek az.

A könyvvel az az alapvető gond, hogy túl egyszerűen közelíti meg a mai ember boldogtalanságának okát. Holott lehet, hogy a kérdés nem ennyire egyszerű, és kissé tágabb probléma, mint pusztán az étrend és a kényelmes nyugati életmód. Talán sokat akart markolni, de nem igen maradt belőle semmi.

Viszont megtanultam egy csomó új szót, és biztos, hogy nem megyek majd pszichiáterhez, és igen, valóban, változtatok majd az életmódomon, de az korántsem biztos, hogy ebbe az irányba. Honnan tudjam, hogy tényleg neki van igaza, ha végigkíséri a könyvet az a gondolat, hogy mások mennyit hazudnak? Szendi Gábor pont az ellenkezőjét érte el nálam ezzel. Neki sem hiszek, és kész.

A szerzőről: Szendi Gábor programozó matematikus, pszichológus, klinikus, több könyv és számos tanulmány szerzője. Klinikai szakpszichológusként szorongásos és depresszív zavarokban szenvedőket kezel, valamit szívügyeként kezeli, hogy eloszlassa az emberekben élő tudományos tévhiteket.