A francia botrányírót mindig megtalálják valamivel, legutóbb azzal, hogy a netről lop.
Szexista, obszcén, rasszista - és ez csak néhány azok közül a jelzők közül, amivel Michel Houellebecq műveit szokták illetni. Ennek ellenére legújabb könyve, a „La carte et le territorie” (A térkép és a terület) őszi megjelenése után már rögtön novemberben elnyerte a nagy presztízsű Goncourt irodalmi díjat. A könyv megjelenését nagy várakozás előzte meg, nem véletlenül.Houellebecq kifigurázza a párizsi művészvilágot, köztük a részeges, ritkán mosdó és rosszul öltözött írót, aki történetesen a saját neve alatt szerepel a könyvben. Ám a mű hangulata nagyban eltér az író előző négy könyvének világától. A munkát pozitív kritikákkal illették - a Liberation nevű lap egyenesen mesterműnek nevezte, és néhány cikk az új regényből hiányzó perverzitás és iszlámellenesség alapján arra következtetett, hogy Houellebecq végre megmutatja visszafogottabb oldalát.
Az új könyv visszhangja teljesen ellentétes azzal, amit a 2001-ben megjelent „Platform” című regény váltott ki, amiben a szex-turizmus keveredik az iszlám világgal, és ami az írót rövid időre börtönbe is juttatta. Houellebecq végül tisztázta magát a vádak alól.
Ám hétfőn a Spanyolországban élő író megint kereszttűzbe került, amikor is a slate.fr francia website azzal vádolta meg, hogy a regénye jelentős részét a Wikipediáról másolta. A Possibility of Plagiarism”( A plágium valószínűsége) című írás bemutat legalább három olyan részt, amit az író a francia nyelvű online enciklopédiáról másolt. Ezenkívül azzal is megvádolták, hogy a regényében szereplő egyik rendőrtiszt alakját a Francia Belügyminisztérium honlapjáról másolta, a regénybeli hotel leírását pedig egy nyugat-francia hotel honlapjáról kölcsönözte.
Houellebecq a Le Nouvel Observateurnak adott hétfői videointerjújában úgy nyilatkozott, hogy a plágium vádja nevetséges és ez is csak egy azok közül, amikkel eddig illették. „Ha egyszer egy olyan súlyú szót használnak veled kapcsolatban, mint a plágium, akkor - még ha nem is igaz -, megmarad az emberek tudatában….úgy, mint a rasszizmus.”
Keverni a saját és a kiollózott szövegeket már rég bevett szokás, olyanok is éltek vele, mint az argentin Jorge Luis Borges - magyarázta Houellebecq.
Amíg a legtöbb francia kritikus meleg fogadtatásban részesítette a „Le carte et le territorie”-t, elsőként a 2005-ös „Possibility of an Island” megjelenése óta, egy író a Goncourt-díj döntőbizottságából kétségbe vonta Houellebecq díjhoz való jogát.
Michel Houellebecqet 1990-ben ismerte meg a közönség, első könyve, a „Les Particules elementaries” (Atomised) megjelenésekor, amit a kritikusok is jól fogadtak.