Huszonöt éve, 1985. szeptember 19-én hunyt el Italo Calvino olasz író, esszéista.
Tanulmányait a második világháború szakította félbe: besorozták a fasiszta hadseregbe, innen megszökött, és csatlakozott a partizánokhoz. A háború után visszatért az egyetemre, közben dolgozott a kommunista párt lapjának, a L'Unitának. A pártnak is tagja lett, de 1956-ban, a magyar forradalom leverésekor kilépett.
Első két szépirodalmi alkotásához (A pókfészek ösvénye, Végül arra száll egy holló) a partizánélet élményeiből szerezte anyagát. 1948-tól a torinói székhelyű Einaudi Könyvkiadó munkatársa volt, közben több lap is közölte cikkeit. 1952-ben járt a Szovjetunióban, ahol egészen közelről szemlélhette a megvalósuló szocializmust, de amit látott, nem töltötte el különösebb örömmel.
1959-60-ban a világ másik felével, az Egyesült Államokkal is megismerkedett, ám itt szerzett élményei sem lelkesítették különösebben. 1964-ben megnősült, és előbb Párizsban, majd Rómában telepedett le hosszabb időre. Élete utolsó éveiben Közép-Itália "reneszánsz ékszerdobozában", Sienában élt, itt is hunyt el agyvérzés következtében 1985. szeptember 19-én.
Pályája kezdetén a háború utáni neorealizmus jegyében születtek az ellenállásról szóló művei, de az ötvenes évek elejétől egyre inkább a fantasztikum, a meseszerű, a groteszk lett írásainak fő ismertetőjegye. Maga is gyűjtött népmeséket, amelyeket két kötetben jelentetett meg. 1960-ban publikálta a Magyarországon is nagy sikert aratott Eleink című kötetet, amelyben három groteszk és fantasztikus kisregényét (A kettészelt őrgróf, A famászó báró, A nemlétező lovag) adta közre.
1965-ben megírta a Kozmikomédia című novellaciklusát, amelyben a tudomány világának legendáit és mítoszait ábrázolta ironikus köntösben. A hetvenes évek elején felkérték, hogy egy XV. századi tarotkártya-csomaghoz írjon szövegeket. Így készült el 1973-ban az Egymást keresztező sorsok kastélya című regény, a kártya figuráinak egymásba fonódó történetét figyelemmel követő, e történeteket kommentáló írás.
1979-ből való az újszerű, játékos szerkesztésmódot alkalmazó Ha egy téli éjszakán egy utazó című regénye, amelyet az alapötlet és az ezt kibontó fordulatos, krimiszerű izgalmakkal teli mese miatt sokan Umberto Eco A rózsa neve című munkájához hasonlítanak. Mindkettő az úgynevezett mágikus realizmus remeke, amely irányzathoz többek között olyan írók tartoznak, mint García Márquez és Borges.
1983-ban született meg Calvino utolsó munkája, az önéletrajzi elemekből építkező Palomar. Halála után nem sokkal megjelent a Harvard Egyetemen tartott előadásainak szövege Lezioni americane címmel.
Forrás: MTI
