A 2008-as IBBY Év Gyerekkönyve díjjal jutalmazott könyvből olvashattok most egy keveset: az alábbi részlet a könyv, és a történések legeleje. A főbb szereplőket itt rögtön megismerhetjük: mindenekelőtt Zöldség Anna királykisasszonyt, valamint Haén Cicát, a főszakácsot és a Hazardőr Ezredest - nem mindennapi figurák!

Sárgarépa és Petrezselyem Anna királykisasszony, akit az ország népe szeretetből és a rövidség miatt egyszerűen Zöldség Annának hívott, egy reggel elhatározta, hogy szerez egy lovat. „Szerzek egy lovat” – ezzel a gondolattal ébredt, és rögtön magához hívta hivatalos öltöztetőjét, a hazardőr ezredest. Nem mintha Zöldség Anna nem tudott volna már magától is felöltözni, de királykisasszonyoknak – mint azt a történeti könyvekből is tudjuk – ősidők óta kijár egy saját öltöztető, akinek inkább az a feladata, hogy öltözködés szórakoztassa a királykisasszonyt, és emellett országos ügyekben tanácsokat adjon neki.

– Szerzek egy lovat – közölte a hazardőr ezredessel Zöldség Anna.

– Hát, az nagyon bonyolult, mert a lóhoz tartási engedély kell, meg jártassági bizonyítvány – válaszolta kapásból a hazardőr ezredes. – Meg… úgynevezett patkóadót is kell utána fizetni, lábanként öt… vagyis huszonöt vonyarcot.

– Szóval akkor nem lehet – szomorodott el Zöldség Anna. – Kár, pedig úgy szerettem volna.

– De azért talán valahogy meg lehet oldani – mondta a hazardőr ezredes, és belefújt a sípjába, mert volt neki egy zsinóros sípja, benne volt mindig a szivarzsebében, és ha gondolkodott, mindig megfújta. Most is gondolkodott nagyon. – Milyen lóra gondolsz?

– Nekem mindegy, csak ló legyen – mondta kertelés nélkül Zöldség Anna. – Lehetőleg minél nagyobb, és tudjon beszélni.

– Értem, szóval egy olyan nagyobb fajta táltos paripa – fújt bele megint a sípjába a hazardőr ezredes. Ekkor megjelent Haén Cica, a főszakács, a tejszínhabos tejbegrízzel. Felesleges mondanunk, hogy egy királykisasszonynak külön főszakács is kijár, de rajta kívül is még sokan tartoztak Zöldség Anna személyes udvartartásához.

– Szép napunk van – mondta Haén Cica behízelgő hangon. – Odakint hangyák halandzsáznak, méhek mórikálnak és pávák pipálnak.

– Hol? – nézett ki az ablakon Zöldség Anna.

– Mindenhol – tette le az öltözőasztalkára a tejszínhabos tejbegrízt Haén Cica.

– Az most mindegy. Kisebb gondunk is nagyobb annál – fordult vissza az ablaktól a hazardőr ezredes, és már éppen újból bele akart fújni a sípjába, amikor megakadt a szeme a tejszínhabos tejbegrízen. – Hát erről meg hol van a tejszínhab?

– Hát az úgy volt – törölte meg gyorsan a bajszát Haén Cica –, hogy kitettem az ablakba hűlni. Én elfordultam, hogy kivegyem a gyöngyökkel díszített evőeszközös ládikából a kiskanalat, és mire visszafordultam, látom ám, hogy egy foltos tigris nyalogatja a tejszínhabot.

– Máris lebuktál – nézett rá szigorúan a hazardőr ezredes –, mert foltos tigris tudvalevőleg nem létezik.

– Az nem biztos – jegyezte meg Zöldség Anna –, mert például kacsacsőrű emlős is létezik, akkor miért ne létezhetne foltos tigris is?

– Vagy lehet, hogy fóka volt – vonta meg a vállát Haén Cica. – Egy olyan foltos fóka. De mi is az a nagy probléma, amin ennyire gondolkodtok?

– Na várjunk csak, mert még nem tisztáztuk a tejszínhabot – mondta a hazardőr ezredes, akinek a szórakoztatáson és a tanácsadáson kívül mindenfajta nyomozás is a feladatkörébe esett, főleg az eltűnt tárgyak és az elszökött állatok felkutatása a királyi palota összes termeiben, de a titkok megfejtése is.
– Hagyd csak, így is meg lehet enni – intette le a túlbuzgó hazardőr ezredest Zöldség Anna, aki közben már bele is kanalazott a tejbegrízbe. – Mondd el neki a lovat.

– Ugyan, hogyan is érthetne a lovakhoz egy szakács! – méltatlankodott a hazardőr ezredes.

– Azért csak mondd el neki – mondta Zöldség Anna, és tovább eszegette a tejbegrízt, miközben Haén Cica elérzékenyülve nézte őt.

– Na jó – adta be a derekát a hazardőr ezredes. – Szóval egy ló kellene a királykisasszonynak.

– Aha… – bólintott teli szájjal Zöldség Anna. – Egy olyan… lehetőleg jó nagy, és tudjon beszélni.

– Lovat a lóboltban lehet venni – közölte Haén Cica.

– Lóboltban… – maradt nyitva a szája Zöldség Annának egy pillanatra, de aztán sikerült lenyelnie a falatot.

– Igen, de a lóhoz tartási engedély és jártassági bizonyítvány kell – mondta a hazardőr ezredes –, továbbá patkóadót kell utána fizetni. Úgyhogy én inkább…

– De én igazit akarok – tolta félre az üres tányért Zöldség Anna.

– Tudtommal a pónilóhoz nem kell se engedély, se bizonyítvány, és az adója is sokkal kisebb – mondta Haén Cica.

– Az kicsi ló? – kérdezte Zöldség Anna.

– Kicsivel kisebb, mint a másik fajta, az engedélyes, de némelyik azok közül is tud beszélni.

– És mit gondolsz, hol van itt lóbolt? – akadékoskodott tovább a hazardőr ezredes. – Az egész országban nincs egy se! Én arról tudnék.

– Minden normális országban van lóbolt – jelentette ki határozottan Haén Cica.

– Márpedig a mienk normális ország… majdnem.

– Jól van, jól van – mondta gyorsan Zöldség Anna –, akkor keressetek nekem egy lóboltot!

Forrás: Pozsonyi Pagony