Húsz évvel ezelőtt tágra nyitott szemmel néztük a Tőzsdecápákat. Gordon Gekko jött, látott és győzött. A film bevonult a filmtörténelembe, a csajok odavoltak Michael Douglasért, a férfiak pedig látták magukat, ahogy az akkor még nem létező magyar tőzsdén üzletelnek.
Meglepő, hogy ennyit kellet várni a folytatásra, hisz a sikerfilmek után nem sok idő telik el, és máris leforgatják a következő részt, de úgy tűnik, Oliver Stone (A szakasz, Éjféli Expressz, Született Gyilkosok, Született július 4-én) csak most hódolt be a producereknek.
Sajnos a világ megváltozott, és ezzel Gekko (Michael Douglas) élete is. A kőkemény, pénzközpontú világról szóló alkotásból egy érzelmes, szerelmi szállal átszőtt dráma lett, ami nem tett jót a filmnek. Hiába jelenik meg benne a fiatal és felkarolásra váró Jake Moore (Shia LaBeouf), a kissé bizonytalan, lelkiismeretétől őrlődő fiatal bróker, ez nem tud újat vinni a történetbe.
A történet ott kezdődik, amikor Gekko nyolc év után kiszabadul a börtönből, és könyvével haknizik országszerte. Közben megismerkedik a lányát elvenni szándékozó - mily meglepő - bróker sráccal, akivel szövetségre lépve próbálnak bosszút állni a fiú cégét kikészítő pénzügyi vállalkozáson.
Sajnos a családi szál kerül előtérbe, és nem a kőkeménynek beállított pénzvilág, az összeborulások és kibékülésék tönkreteszik a filmet. Bármennyire is fáj, Shia LaBeouf nem hozza a karakterét, Winnie Gekko (Carey Mulligan) pedig csak az ajkát rágcsálja, vagy zokog. Az elvileg balos internetes újságot gründoló újságírólány nem kap elég hangsúlyt, a pénzvilág atmoszférája pedig nem elég erőteljes, még akkor sem, ha sokszor elhangzik a shortolás, a swapolás, vagy a free float, amiből az egyszerű halandó semmit nem ért, de bőszen bólogat.
A film több mint két óra, amin még az sem segít, hogy Douglas jól formálja meg a gonosz, de sármos ex-brókert, és az sem, hogy Bud Fox is pástra lép- igaz, csak egy jelenet erejéig, amibe még egy fricska sem fért bele.
A dramaturgia nem tudta eldönteni, hogy a családi drámán legyen-e a hangsúly, vagy a pénzügyi manipuláción, így a levegőben marad a dolog, az elvarratlan szálakról nem is beszélve. Oliver Stone talán meg akart felelni az amerikai közönségnek, ragaszkodott a happy endhez-de ennek meg van a maga ára.
