Mozdonyavatásra invitált bennünket a GYSEV. Nem voltam rest, ilyenen még úgysem voltam, azt sem tudtam, a mozdonyt avatni szokás.
Gondoltam új beszerzés történt, végre száguldani fog a vonat, és nem kell órákig ülni a koszos vagonban. Tévedtem.
Kattints a képre, galéria nyílik!
Meg persze jöttek a prominensek, a GYSEV újonnan kinevezett vezérigazgatója, Dávid Ibolya, ott volt Schváb Zoltán helyettes államtitkár, nem ért oda Dr. Fodor Tamás, Sopron város polgármestere, és ott volt a dekorációs ötletgazda Németh László is.
A vonat elindult, a prominensek beszédet mondtak, az újságírók és tévések bőszen jegyzeteltek. Motivációképp kaptunk Magyar Rapszódia névre keresztelt bon-bon különlegességet, mely a Mozart golyó magyar változata lehet, megtudtuk, hogy „Liszt a legmagyarabb zeneszerző”, és hogy a Taurus mozdony „műszaki zsenialitásával gátakat bont le”.
Megkínáltak az 1850-es évek kultuszsüteményeivel is, ami meglepő módon a linzer-mignon tengelyt jelentette, amikről sosem gondoltam volna, hogy kultuszsütemények, de szerintem még ők maguk sem. Ha ez nem lett volna elég, Győrben felszedtük a soproni polgármestert, majd begördültünk az állomásra. A mozdonyszerelő műhelyben várt minket a gyászvonatnak kinéző letakart csodamozdony (230km/h végsebesség, 86 tonna) jobbra a modellvasút, balra az állófogadás keretében megevésre szánt szendvicsek, pogácsák és sütik.
Középen meg a fontos emberek. A hivatalos meghívót Kruzsner Péter zongorajátéka kísérte, aki a XIII. Magyar Rapszódiával örvendeztette meg a közönséget. Dr. Horváth Imre, a Szentlélek Plébánia plébánosa megáldotta a mozdonyt, a fontos emberek elvágták a fekete leplet, és előbukkant a 120 négyzetméternyi fóliával borított, Liszt arcmásával díszitett mozdony. Horváth Imre elmondta, hogy tőle még nem kértek áldást gépjárműre, de nem utasítaná el a megkeresést. Megtudtuk, hogy a kormány karmester akar lenni az egyes utazási alágazatok között, és hogy a vasút a nemzeti vagyon szerves része.
Az ünnepélyes leleplezés után már tereltek is minket egy külső vágányra, ahol lehetett mozdonyt vezetni (M44-es 1976-os), persze a protokollt betartva csak a fontos emberek után. Azt is megtudtam, hiába megy gyorsan a mozdony, Magyarországon kevés pálya van, ahol 180-al lehet tépni, a többin bizony marad a cammogás.
Az utolsó szendvics eltakarítása után elindult vissza a vonat, mely minden állomáson zenével köszöntötte az utasokat. A következő dekor is tervbe van véve, a Gysev pályázatot ír ki, ki kerüljön „büszkeségünk a Taurusra”, mely az erő, a stabilitás és a mobilitás jelképe.
