A Kings Of Leon nem csinál semmi különöset, de azt nagyon jól hozza. Blues-rockban abált, U2-hatású útinaplók Nashville-ből, kb. ennyi. Come Around Sundown címmel itt az új lemezük, öreg hippiknek, és koravén húszéveseknek.
Aztán mindig hozzáadtak valami színezőanyagot, ízfokozót, hol new wave-et, hol egy kis beat-et, hol Strokes-t. A Come Around Sundown-on alapvetően Edge gitártémát lopják őszintén, kőkeményen, de valójában olyan az egész, mintha egy szegedi kocsmában tolnák a helyi blues-erek.
Középtempós, szolid rockkal van dolgunk – csak ezúttal jobban megeffektezték a gitárokat, (pl. a The Immortalsban), de mielőtt egy nagyvárosban éreznénk magunkat, visszarántanak a fiúk a délre egy hónaljszagú countrys, blues-os témázgatással, a Back Down South-szal.
Az ötödik Kings Of Leon-album is a szokásos retrós blues-rock, a két producer, Angelo Petraglia és Jacquire King megnézte a kockás spirálfüzetet, és oda állította be a potmétereket, ahová mindig is tekerték, ha a Folowill testvérek ültek be a stúdióba.
Szóval, a Kings Of Leon maradt a kaptafánál, egy olyannál, melyen végül western csizmát húztak rá. Persze, minden évben érik őket hatások, elmozdulnak hol erre, hol arra, hol egy kis funk, hol egy kis Killers, hol némi Talking Heads, hol a U2 Joshua Tree-je, de Caleb védjegyszerű smirglis éneke aztán úgyis KOL-os végeredményt csinál az egészből.
Szóval, nem gondoljuk, hogy bele kéne magyarázni azokba a dalokba, melyek eltérnek a primkó blues-rockos sztenderdektől, hiszen a súlypont mindig is blues-on volt, hatások pedig mindenkit érnek, ezeket a szakállas, kockás inges koravén mesemondókat is, akik még az is lehet, hogy ha eltévednek a blues kies országútján, egyszer Szegeden kötnek ki.
Come Around Sundown
Sony /BMG
13 szám 40 perc