Idősebbek is elkezdhetik – jut eszünkbe a tévétorna című műsor. Bár nem fogunk a csilláron himbálózni, mint az adás főcímének rajzfilmfigurái, de legalább olyan bátran fogjuk bevizsgálni Joe Cocker, a Vaya Con Dios és Herbie Hancock új lemezeit.

A Hard Knocks dalai nem szólnak akkorát, mint a Summer In The City, vagy a You Can Leave Your Hat On, de mindegyik dal professzionálisan hangszerelt mestermunka. A lemezen softrock jellegű, tiszta vokállal és ízes fúvósokkal díszített blues-fantáziákat hallunk, melyek legnagyobb hozzáadott értékei a megéltségük.
Cocker 21. lemeze dögös, védjegy értékű kesergőkkel van tele. Ha kocsiban hallgatjuk őket, egy rendőrségi szonda esetén elszíneződne a műszer, olyan erős a számok whiskys, piás karaktere. Alapvetően saját dalokra épül az album, ugyanakkor felkerült a lemez végére a Dixie Chicks I Hope-ja is. Az elvált apák érdekvédelmi egyesületének képzeletbeli himnuszai tehát szerethető dalok, afféle életjelek a bárszekrényen túlról.

Hát igen, ha valaki egy francia anyanyelvű, spanyol nevű zenekarról beszél, mely éppenséggel Belgiumból származik és jórészt angol nyelvű világslágerekkel lepte meg a multikulturális jóléti Nyugatot, nos, ne csodálkozzon, ha nehezen találja meg az asszociációs mezőt. Latin jazz, cigány folklór, fülledt bárromantika, és ehhez Dani Klein érzéki, az éjszakában érlelt hangja. Olyan a produkció, mint a belga csoki. A zenekar buja, tömény, laktató zenével kényeztetik az úri népet, akik jól mulatnak.
A többes szám ezúttal túlzás, a zenekar két férfi tagja már nem él, Dani Klein maga viszi tovább a Vay Con Dios nevet. Dani meghitt, nagyon személyes albummal végezte el az újabb gyászmunkát, és ehhez az anyanyelvét, a franciát választotta. A lemez mindezek ellenére pont olyan életigenlő, mint a korábbiak, igaz, nincs rajta a milf asszonyok kedvenc házibulislágere, a hénánáná….(Nah, Neh, Nah). Itt van viszont a kísértetiesen szürreális mélyfúrás, a La Pirogue De L’exode, vagy a Les Voiliers Sauvages De Nos Vies.

Persze, leginkább az az izgalmas, ahogy a nettó pop (Pink, Juanes) összeér az első osztályú jazzművészek mutatványaival. Üzenetes lemezzel van dolgunk, szeresd a békét és mentsd meg a Földet- témakörökben. Az album egy univerzális projekt, melyben a Föld szinte minden szegletének üzenetét elhozza nekünk Hancock, tehát amikor hallgatjuk, éreznünk kell a földanya szívének lüktetését.
Hogy melyik a legjobban sikerült átirat? Nos, mindegyik remekmű, Grammy-gyanús feldolgozásokról van itten szó, de talán Bob Dylan The Times, They Are A’ Changin című dalába sikerült a legtöbb pluszt belevinni, igaz Dylan brillánsan egyszerű száma valójában egy kompozíciós vázlat.
Nagyot szól még a Beatles Tomorrow Never Knows-ja, talán nem tűnik szentségtörésnek, de a Dave Matthews közreműködésével előállított verzió jobb, mint a Beatles-féle eredeti. Persze, itt most nem versenyeztetni kell a dalokat, hiszen a lemez célja pont a világbéke, a az univerzális harmónia és a Földanya hajának befonása.
Hard Knocks
Sony/BMG
10 szám 39 perc
Vaya Con Dios
Comme On Est Venu…
Sony/BMG
13 szám 48 perc
Herbie Hancock
The Imagine Project
Sony/BMG
10 szám 66 perc