Ezen a héten verseket kínálunk, méghozzá medvés verseket (és ráadásnak egy verebest is), Tandori Dezsőtől, Agócs Írisz autentikus medve (és veréb) rajzaival.
Mindezt annak az örömére, hogy megjelent újra a Medvék minden mennyiségben, Tandori Dezső legendás medvés verseinek gyűjteménye - ott a polcokon a helye! Ha megvan már más kiadásban, azért, ha meg egyáltalán nincs meg, azért.
A mackók is kocognak,
S így egy-kettőre lefogynak,
Mert Csonti, mire hazaérnek,
Eleszi előlük a mézet.
Gyomor korog, szem-orr kopog…
…Legközelebb Csonti is kocog!
Megkönnyebbülés
Itt a nyomdába ballag a
Kis mackó, hóna alatt
Egy szomorú vers, egy ballada;
Nevetnie nem szabad.
De ha eléri a nyomdát,
Leteszi a ballada gondját.
Nem nyomja őt
Más gondja, sőt,
Külön is mulat:
Hogy most a balladát nyomják.
Még egy kis sakk
Hogyha a mackók sakkoznak,
Roppant ritkán kapkodnak.
Ketyeghet a sakkóra,
Nem ijeszt a mackóra.
Ez, az
Két házimedve beszélget:
– A gomb helyett van pótgomb,
A komp helyett van pótkomp,
S ha elfogyott a kompót,
Az asztalt megrakom pót-
Kompóttal. Ez megoldódott.
De csak mert volt pótkompótod!
A medvék hirdetnek:
– A pohárban nem pállna víz…
– HA PEZSEGNE BENNE MÁLNA-ÍZ!
– A vakolat se mállna…
– HA FUTNA A FALADON A MÁLNA!
– Ám lám, ha a falakon a málna megáll…
– LEKVÁR LESZ MÁRA A TEGNAPI VÁR!
Ami kinyomozhatatlan
Sokféle kismackó van itt:
Az egyikük hazája trafik,
Kettőé üvegfúvóműhely,
És mindé csupa nagyszerű hely!
Kül- s belföld, nyomda, játékbolt…
És egy sincs, aki már másé volt.
Habár ezt is ki tudja?
Melyik játékmedvéje
Emlékezik egy fiúra,
Aki annyit, annyit nézte
Még akkor, a boltkirakatban –
Ez kinyomozhatatlan.
Amíg csak ezt is írom
A fejemen ül egy veréb,
lábfejemen a másik,
a harmadik meg épp zenét
hallgat, s azt látom: ásít –
Ásít, zavarban van talán,
hogy róla írok, érzi;
De mire ezt kimondanám,
tartása már zenészi:
megint részt vesz a zenekar
dolgában, beleharsog,
és szép, hogy semmit sem akar,
s mindig egyforma arcot
vág, és mi nem tudjuk, mihez;
mindek is tudni? Ő sem
árulja el, tökéletes
szeme mit lát belőlem,
mivé lát engem...Harsog, és
ásít; itt, a papíron
a hang-árnyéka, vele néz,
amíg csak ezt is írom!
Forrás: Pozsonyi Pagony
