Nem is vasárnap ez, hanem Samstag. Ez a nap valahogy németesre sikeredett. Csak úgy röpködnek a levegőben a der-die-dasok. Még jó, hogy a század végére a das, azaz a semleges névelő került előtérbe.
Avagy választási ígéret 1916-ból.
Károly Lajos főherceg, az elhunyt Ferenc József öccsének fia lesz I. Károly néven az új osztrák császár és IV. Károly néven magyar király. Íme a székfoglaló:
„Mindent meg akarok tenni, hogy mihamarabb véget vessek a háború szörnyűségeinek és áldozatainak, és visszaszerezzem népeimnek a béke súlyosan nélkülözött áldásait, (és most tessék figyelni a választási ígéret feltételeire!) amint azt fegyvereink becsülete, államaink és hűséges szövetségeseink létfeltételei, valamint ellenségeink makacssága megengedi.”
Lesz ingyen kenyér, és kerítés kolbászból. Majd. Ha a szomszédok adnak.
A DEMOKRÁCIA CSŐDJE
Avagy a fasizmus szentesítése 1932-ben.
Hindenburg megkezdi tárgyalásait Hitlerrel a kormányalakításról.
Hiába, ez a demokrácia. Néha azért jobb lenne nélküle.
ADJ HELYET MAGAD MELLETT
Avagy megszállás 1941-ben.
A német csapatok beveszik Rosztovot.
Édes Istenem, ha csak azt vették volna be. Kár, hogy a II. világháború nem csak erre az egy napra korlátozódott.
PÁRIZSI MELEGFRONT
Avagy a hidegháború vége 1990-ben.
Az európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia párizsi találkozóján a Párizsi chartába beiktatják a hidegháború végét. Helmut Kohl ígéretei a két német állam egyesülése kapcsán:
Garantálja a két fennálló német határ véglegességét. Németország távolmaradását az atom-, vegyi és biológiai hadviseléstől. A Bundeswehr, azaz a német haderő létszámának korlátozását (370.000 fő). Kijelenti, hogy Németország tudatában van annak, hogy ő „európai békerendszer sarkköve”.
Végtére is ennyi évtized után ideje volt már végre a béke pártjára állni…