Nem véletlen, hogy a kövér madár papáit, Csukás István költőt, írót és Sajdik Ferenc grafikust, karikaturistát is felkérték: legyenek a szolnoki Csokoládéfesztivál védnökei hétvégén.
—Mivel nagyon szeretem én is és a családom is a csokoládét, örültem a megkeresésnek. A fesztivál igazán jóízű programokat kínált az édesszájúak számára. Három napon keresztül a csokié volt a főszerep, amelyről gyermekkorunk kedvenc meséjéből jól tudjuk, hogy igazán sokarcú finomság. Egy hatalmas, csokoládéból készült Gombóc Artúrral is találkozhattak az érdeklődők az Aba-Novák Kulturális Központban.
— Sokaknak szerzett kellemes pillanatokat az egykori Ludas Matyi oldalain található rajzaival is.
— Igen, a karikatúráimat sokan ismerik, de engem szerencsére nem. Előfordult, hogy valahol mondanom kellett a nevem és összesúgtak a hátam mögött. „Persze, jó is lenne, ha ő lenne AZ a Sajdik Ferenc!”. Egyszer egy tévészerelő jött hozzánk, aki látva a rajzaimat a falon, csak ennyit mondott: koppintgatunk, koppingatunk?.
A gyerekek nagyon jól szórakoztak A gyerekek nagyon jól szórakoztak
— Gondolta volna, hogy ennyire maradandót alkot?
—Hogy maradandóak vagy sem a rajzaim, eldől majd a jövőben. Örülök, ha a rajzaimmal mosolyt csalhatok az emberek, a gyerekek arcára. Csukás Istvánnal sok közös munkánk született, nagyon szeretek együtt dolgozni vele. Ő végtelenül komolyan veszi a gyerekeket, képes a kicsiket a saját nyelvükön megszólítani.
— És hogyan emlékszik Csukás István a közös munkára?
—Az alkotótársammal, Sajdik Ferenccel, remekül tudunk együtt dolgozni. Amikor elkészült egy-egy könyvünk, felolvastuk a gyerekeknek, megmutattuk nekik a rajzokat. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan is fogadják a történeteket. Örültünk, mert a gyerekek hálás közönség, rögtön megértették a mesék mondanivalóját. Nekik még szárnyal a fantáziájuk, legyen szó könyvről, rajzfilmről vagy színdarabról.
— Hogyan születtek a mesék: a Mirr-Murr, Pom-pom meséi, vagy Süsü, a sárkány?
— Rá kell hangolódni a gyerekek világára, képzeletére. A Pom-pom a kedvenc mesém. Egyrészt, mert az teszi leginkább próbára a fantáziát, másrészt mert ez az első olyan ifjúsági történet, melynek nem egy fiú, hanem egy kislány, akit Picurnak hívnak, a főszereplője. Úgy gondolom, ezt a meseszereplőt a gyerekek is a szívükbe zárták.
— Talán ezért is olyan ismertek a meséi ...
—A szívem örül mindig, ha jönnek a kis olvasóim, ahogyan én nevezem a gyerekeket. Mindig szükség lesz mesére, mert mindig lesznek gyerekek. A csokoládéról úgy tartják, hogy fokozza a boldogságérzetet. Az írónak, nekem is ez a célom és a Pom-pom mesében össze is kötöm ezt a két dolgot: a csokoládét és a szándékot, hogy mosolyt csaljak a gyerekek arcára, szívébe. A Csokoládéfesztivált ezért is fogadtam örömmel.
Forrás: szoljon.hu
