Susan Boyle The Gift albumát és Rod Stewart Fly Me To The Moon... című lemezét fenyőünnepre készült csillogó díszekként is felfoghatjuk. 
Édes itt minden, mint egy fahéjas-almás ünnepi tea.

A Britain's Got Talent című tehetségkutatóban feltűnt Susanne Boyle-nak, az angol Szíj Melindának sikerült Lou Reed drogos lírájából egy karácsonyi, családi dalt költenie, és azt kell mondjuk, a maga nemében teljesítette a feladatot, ha a cél az volt, hogy szaloncukorpapírba csomagoljuk kedvenceinket, például az X- faktor történetében is példátlan karriert befutott Cohen-klasszikust, a Hallelujah-t. 

Éteri kórusok, minden olyan mintha éjféli misén lennénk. A pop és a giccs 50 éve kéz a kézben jár, viszont még soha senki nem adott ilyen jól körülírható karaktert az ún. giccsnek, mint a 49 éves Susan Boyle. Gyerekkórusra hangszerelt karácsonyi meghittség, minden dalra jellemző ünnepélyesség bizonyára sok háziasszonynak okoz felejthetetlen perceket, illetve csak 35 percet, mert a lemez bizony olyan rövid, mint a CD-k klasszikus korszakában, a kilencvenes években egy EP. 

Akinek tetszett a szintén tavaly novemberben, a karácsonyi vásárra megjelentett I Dreamed A Dream, az ebben az albumban sem fog csalódni. Ugyanarra a receptre készült, és ugyanúgy rácsodálkozunk az ismerősségére, mint amikor elővesszük a régi fenyődíszeket. 

A mindig fickós Rod Stewartnak meglepő módon nem a videó-diszkó korszak csajozós, wanabe new wave slágerek állnak legjobban, hanem a luxushajók jazzes, swinges sztenderdjei. És ezt olyan jól hozza, hogy a The Great American Songbook sorozatának immáron az ötödik része jelent meg Fly Me To The Moon… címmel, és ha reklámügynökségnél dolgoznék, innen vadásznék reklámzenét valami jó kis prémium kategóriás autóhoz, vagy valami különleges kávéhoz. 

Az album a maga nemében hibátlan, a smirgli hangú öreg kujon ezúttal is Richard Perryvel és Clive Davis-szel készítette el az albumot. A sorozat ezidáig 17 millió példányban talált gazdára – és az alkotók most sem hibáztak. Cole Porter, Johnny Mercer, Henry Mancini… és valahány név a naptárban. 

Olyan dalokat poroltak le, mint a That Old Black Magic, a Beyond the Sea, a What a Difference a Day Makes, az I've Got You Under My Skin, és az I Get A Kick Out of You. A lemez eszményi anyag egy házassági évfordulón, a pezsgős poharak koccanása teszi interaktívvá az élményt. 

A dalok elmélkedésre és táncra egyaránt alkalmasak – talán a sorozat leginkább táncos anyagát hozták össze. Mit mondjunk, a Fly Me To The Moon is Grammy-gyanús, és a legszebb az egészben, hogy Rod elegánsan öregedett meg – a vén kujon -karakter ugyanúgy jól áll neki, mint a tigrismintás nadrágban pózoló kandúr Bandi-imázs.