Jean-Louis Trintignant, a második világháború utáni francia film egyik legkiválóbb jellemszínésze december 11-én ünnepli 80. születésnapját.
A délnyugat-franciaországi Piolenc-ban született, apja jómódú iparos volt. Jogi tanulmányait félbehagyva húszévesen Párizsba ment, hogy színész lehessen. Kezdetben tehetségtelennek tartották, de szuggesztív játéka hamar elhallgattatta kritikusait.1955-től filmezett, ő volt Brigitte Bardot partnere Roger Vadim És az Isten megteremtette a nőt című produkciójában. Három év önkéntes katonaság után 1959-ben ismét Vadim rendezte a Veszedelmes viszonyokban, majd több olasz produkcióban szerepelt, ezek közül a legismertebb az 1962-ben készült Előzés, amelyben Vittorio Gassmannal játszott együtt.
A nagyközönség rajongását Claude Lelouch Egy férfi és egy nő című bestsellerének férfijaként szerezte meg 1966-ban. Természetesen a film 1986-os folytatásában is szerepelt (Egy férfi és egy nő 20 év múlva), ez azonban üzleti és művészi szempontból egyaránt tévedés volt.
1968-ban a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb férfi alakítás díját kapta Alain Robbe-Grillet A férfi, aki hazudik című filmjében nyújtott játékáért. A kritikusok elismerését két 1969-es filmjével is kivívta: Costa Gavras Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című alkotásában hitelesen formálta meg a fiatal vizsgálóbírót, alakításáért elnyerte a New York-i filmkritikusoktól a legjobb színész díját; ugyanezt a kitüntetést kapta Eric Rohmer Éjszakám Maudnál című produkciójáért.
Felesége, Nadine Trintignant rendezte a Szerelmem... szerelmem című filmet, és ő maga is megpróbálkozott a rendezéssel, nem is sikertelenül (Egy jól eltöltött nap, Az úszómester). Elismerést aratott játékával a Moravia-regényből készült Bertolucci-filmben, A megalkuvóban (1970), akárcsak a Dino Buzzati művének adaptációjából készült Tatárpusztában (1976) vagy A teraszban (rendező: Ettore Scola, 1980).
Elismerést kapott Francois Truffaut utolsó filmjében, a Végre vasárnap!-ban (1983) és Bertrand Blier Kösz, megvagyok című alkotásában nyújtott teljesítményéért is. Trintignant kiemelkedő alakítást nyújtott Krzysztof Kieslowski lengyel rendező Három szín trilógiájának befejező darabjában, a Pirosban, a nyugdíjas bíró szerepében (1994).
A törékeny alkatú Trintignant alakításait a gyöngéd udvariasság és a váratlanul megjelenő kíméletlenség jellemezte. Gyenge jellemeket — brutális gyilkosokat, féltékeny férjeket, homoszexuálisokat vagy nevetséges nyárspolgárokat — visszafogottan, sohasem harsány eszközökkel játszott, kiválóan értett ahhoz, hogy az emberi jellem sötét vonásait, a nyers erőszakot és a szívtelenséget ábrázolja. „A színész üres papírlap, amelyre festékkel írnak" — mondta egyszer.
Filmjeinek száma jóval száz felett van, többségükben főszerepet játszott. Lánya, Marie már 17 évesen szerepelt apjával A teraszban, később saját jogán is elismert színésznőként közös Apollinaire-esteket tartottak. Marie 2003-ban tragikus körülmények között halt meg: egy veszekedés során barátja, Bertrand Cantat ismert francia rockénekes meggyilkolta.
Forrás: MTI