Robbie Williams 20 éve eszi a popénekesek keserű kenyerét, és úgy gondolta, hogy ezt legjobb, ha egy dupla válogatáslemezzel ünnepli meg. Volt már egy Best Of-ja 2004-ben, mely a "fénykorra" fókuszált.

Ami utána történt, az kevésbé volt emlékezetes, az elég jó Intensive Care és a felejthető Rudebox és a majdnem jó Reality Killed The Video Star utáni újabb életmű válogatás jelent meg. Kellemes csilingelő karácsonyi ajándék, nincs vele semmi baj.

A törzsanyag (Life thru a Lens, I've Been Expecting You, Sing When You're Winning, Escapology) kontinentális kislemezslágerei mellett befigyel a korai George Michael-féle Freedom, mely ugyebár a 2. helyen végzett az Egyesült Királyság slágerlistáján, és sokkal magasabbra jutott, mint az eredeti felvétel. 

A legrégebbi dal mellett itt a legújabb is, a Gary Barlow-val előadott Shame, mely októberben jelent meg, de már pár nap múlva az In And Out Of Consciousness: Robbie's Greatest Hits 1990–2010 című lemezen is publikálták. 
A lemez a karácsonyi piac slágere, első helyen nyitott a brit listán. Persze, ehhez az is kellett, hogy a kötelezőn túl (melyek a 2004-es válogatáslemezen is szerepelnek) megküldjék a lemezt néhány csemegével is. 

Először is a két kevésbé sikeres album (Rudebox, Intensive Care) jobban sikerült számaival (She's Madonna, Lovelight, Rudebox, Sin Sin Sin, Advertising Space, Make Me Pure), az új dalokkal, a Gary Barlow-val előadott Shame-mel és a Heart And I-jal, melynek szintén Barlow írta a zenéjét. Ezúttal is komoly csali a korábbi, 2004-es válogatáson megjelent Radio és Misunderstood. És itt a harmadik, az új Take That-korszakra ávezető dal, az egykori társakkal közösen előadott Everything Changes. 

A lemez alapvetően tartja a kronológiát, afféle vissza az időben koncepcióra épül. Először az új dalok és a legutóbbi lemez jön, végül a Take That-számmal ér véget a dupla lemez. Szóval, azok akik Robbie Escapology előtti nagy korszakát kedvelik jobban, azok a 2-es lemezt hallgassák, azok, akik az újabb számokra indulnak be, azoknak az 1-es sorszámú korongot ajánljuk. 157 perc, 39 felvétel – kiadós, laktató menü. 

Vannak, akik nem értik, hogy a "majdnem jó" Reality Killed The Video Star után a közel 100 millió fontos vagyonnal rendelkező Robbie Williamsnek miért van szüksége arra, hogy összeálljon az egykori lúzer haverjaival. Nos, akinek ez kérdés, az nem tudja, hogy a pop kizárólag biznisz. 

Világos volt, hogy Robbie kisasszony egy ideig kéreti még magát, aztán beadja 
a derekát. Egyrészt az új Take That art decós klip világa kellemes meglepetés volt, tehát nem olyan cikik a fiúk, mint 1993-ban. Másrészt Robbie apadó népszerűségének is jól jött a Take That-féle hype. Találgatni felesleges, bárhogy is volt, a lényeg, hogy Robbie húsz éve van a pályán – és ez még logót is kapott a borítón –, és ebbe a húsz évbe a Take That-idők is beletartoznak.