A paraszti hagyományban szentestén az ünnepi asztalon a legtöbb tárgyhoz kapcsolódott valami jóslás, varázslat és legenda.
A karácsonykor használt ünnepi abrosz nemcsak azért bírt különleges jelentőséggel, mert a hétköznapokon a parasztasztalra nem került terítő, hanem azért is, mert az ünnepi használat addig nem tapasztalt varázserővel töltötte meg.Tavasszal egyébként vetőabrosznak használták, hogy bő legyen a termés, sütéskor sütőabrosznak, hogy jobban keljen a kenyér.
Év közben pedig, ha valaki megbetegedett, ezzel takarták be a gyógyulás reményében. A karácsonyi ételeknek, az asztalra került tárgyaknak is kimondottan mágikus ereje volt.
Az alma számított például a szerelmi jóslás egyik legismertebb eszközének. A lányok karácsony este kiálltak a kapuba almát enni, azt tartották ugyanis, hogy az első arra járó férfi lesz a leány férje. A babonák mellesleg ma is élnek. Szinte minden karácsonyi amerikai filmben a főhős az ajtóra akasztott fagyöngy alatt csókolja meg álmai asszonyát.
Egy angolszász hagyomány szerint ugyanis a varázsnövény alatt váltott csók örök szerelmet ad a párnak. A legenda a skandináv Friggához, a szeretet istennőjéhez kapcsolódik. Frigga úgy próbálta megóvni egyetlen fia, Balder, a Nyári Nap istenének az életét, hogy megkérte az összes élő és élettelent, hogy ne bántsák a fiút.
A jelentéktelen fagyöngyről azonban elfeledkezett és Baldert, egyik ellensége a növénnyel megmérgezte. Az istenek ezért nagyon megharagudtak, és megengedték a szomorú anyának, hogy akár el is pusztíthatja a növényt a föld színéről. Frigga, a szeretet istennője azonban megáldotta a növényt és attól a naptól kezdve, akik megállnak mellette, csókkal és öleléssel adózzanak a fia emléke előtt.
Forrás: heol.hu