Szívbemarkoló, részletgazdag önéletrajzi írással jelentkezett a közelmúltban dr. Újhegyi Ilona.
Kis, kétszobás kertvárosi panel az otthona dr. Újhegyi Ilonának. Azaz mégsem. A lakás egyik szobája az otthona, onnan szinte nem is mozdult ki az elmúlt években. Nagyon fontos hát a telefon, az internet és az újság. Kapocs a világgal. Pedig korábban lejárt a térre, beszélgetett, barátokat szerzett, melyek közül ma is őriz néhányat, az igaziakat. És ügyeket intézett, néhány éve harcosa, sőt élharcosa volt a fogyatékossággal élőknek Pécsett, jogaikért vívott harcukban. Sokszor tárgyalt a volt polgármesterrel, Toller Lászlóval is a kérdésről, a helyzet jobbításáról.
Az ötvenes években Pécsett, pontosabban Újhegyen nevelkedett a pécsi jogi egyetemet is elvégzett hölgy, aki elszenvedője volt az 50-es évek nagy gyermekbénulás-járványainak. Ő túlélte, sokan nem. Ám örökre kifeszített maradt, ahogy ő nevezi magát, utalva arra, hogy ma is szoros fűzők tartják össze, amelyek segítenek neki a légzésben és az ülésben. Abban, hogy fizikailag is legyen tartása.
Hogy emberileg van, azt az akadálymentesítésért, a jobb házi segítségnyújtásért, tulajdonképpen a fogyatékossággal élők közösségéért vívott csatái is jelzik. De mint mondja, belefásult a küzdelembe, és az idő is eljárt felette. Ki is mondja távozásomkor: tudja, nem sok van már hátra, bár még soká is élhetne. Feladta hát a harcot, az új polgármestert már nem is kereste, ám a benne munkálkodó energia, tenni akarás kikívánkozott belőle. Így bár bevallottan befelé fordult az utóbbi időkben, különösen édesanyja halálát követően, önéletrajzi regényt írt, ami saját kiadásában jelent meg nemrég, A kifeszített címmel.
A művet olvasva, de beszélgetésünkkor még inkább kiderült: nem szobája az otthona igazából, nincs oda bezárva, emlékeit felidézve sokszor utazik, közeli, ismerős helyekre. Mint fogalmazott A kifeszítettben is, gyermekkorában a könyvek útján juthatott el megálmodott helyekre, tán emiatt is adta a fejét írásra hogy minket, olvasókat repítsen el emlékeibe.
A szívbemarkoló, végletekig aprólékos munka nem irodalmi erényei miatt lehet igazán érdekes olvasmány, hanem a szerző példamutató akaraterejének ábrázolása miatt. Annak a küzdelemnek, belső erőnek és kitartásnak a leírása miatt, amely előbb érettségihez, majd jogi diplomához is juttatta a járványban lebénult nőt. Amely eredményeket azonban egyedül nem érhette volna el. Családtagjainak támogatása, különlegességét elfogadó, nem kirekesztő barátai, osztálytársai, megértő, türelmes tanárai miatt is.
Volt idő, amikor édesanyja karban vitte és hozta az iskolából, később húgai, barátai segítették oda, akár hosszú kilométereket is gyalogolva naponta. Kérésünkre Ilona a mindennapok küzdelmeiről is beszélt. Arról, milyen különleges, semmihez sem hasonlítható intim viszony fűzi gondozóihoz, akik nap mint nap, reggel és este mennek hozzá. Gyorsan, kíméletesen, szakszerűen dolgoznak. Kiemelik az ágyból, a mosdóba viszik reggel, majd fürdetik, felöltöztetik, és ráadják azt az átokverte, feszes, gyűlölt, de életmentő korrekciós fűzőt, amely légzéshez juttatja. Majd délután minden megismétlődik, csak visszafelé.
A külvilággal interneten, telefonon tart kapcsolatot, speciális programok segítségével dolgozik a gépen. A könyvet is úgy írta, hogy a képernyőre kivetített billentyűzetre az egérrel kattintott rá.
Ilonára a szerelem is rátalált. Párjával különös, fura viszonyban élnek. Magának való, csendes ember, aki gondozza is, kiszolgálja, és lelki társa is egyben. Igazából azonban nem élnek együtt, mindkettejüknek van egy saját kis külön világuk, amelyet nem osztanak meg a másikkal. Ilona szerint ő nem is remélhetett többet. Antalt, a matek-fizika szakos tanárt házassági hirdetés útján ismerte meg, melyben kitért betegségére is. Mindig is vágyott gyermekre, de a gyermeknevelést sajnos nem vállalhatta.
A járványos gyermekbénulás vagy gyermekparalízis egy vírusok által okozott tünetegyüttes, amelynek következtében a gerincvelőben elhelyezkedő mozgató idegsejtek elpusztulnak. A poliovírus okozta gyermekbénulás (Heine-Medin-kór) járványos formában fordult elő, a járványos betegségek egyik legrettegettebb képviselője volt. A kötelező védőoltások bevezetésének köszönhetően Európában napjainkban ez a fertőzés már nem fordul elő. A betegség legsúlyosabb formája légzészavarban, légzésbénulásban nyilvánult meg, az ilyen betegek között észlelt halálozás csak a modern gépi lélegeztetés bevezetése után csökkent.
Magyarországon az első jelentős gyermekbénulás-járvány 1931-ben volt, de a járványügyi helyzet igazán súlyossá az 1950-es évek közepétől vált. Három súlyos, nagy járvány is kialakult akkor, több száz gyermek halt meg.
Forrás: bama.hu
