Azonosítatlan repülő tárgyakat – azaz ufót – a világ minden táján ezrek láttak. A furcsa jelenségekről, alakzatokról számtalan fotó, videofelvétel készült. Szakértők százai elemzik a képeket, a rejtélyekre teóriákat szülnek.

A hitetlenek racionális magyarázatokat várnak, leginkább elfogadhatónak meteorológiai, katonai, úrhajós kísérletek szolgálhatnak.

Amikor valaki arról mesél, hogy ufót látott, bennem először megkérdőjeleződik az illető egészségi állapota. Első logikus gondolatom az adott pillanatban éppen szervezetét befolyásoló tényezőkre, az alkohol-, és a drogfogyasztásra irányul. Aztán eszembe jut, hogy lehetnek látás- illetve hallásproblémái, és végül az igen élénk fantázia, amit feltűnési vágy kísér.

Szinte soha nem találkoztam még olyan történettel, amikor két ember - egymástól függetlenül - kísérteties pontossággal ugyanazt mesélte volna az általa látott megmagyarázhatatlan jelenségről, tehát egyetlen bizonyítékuk, amivel engem meggyőzhetnének, a „hidd el, én esküszöm láttam” kezdetű mondat. Ezek után eddig a pillanatig az ufókról szóló legendák hidegen hagytak.

A napokban azonban kezembe került néhány rendkívül érdekes cikk. Az egyik egy kis faluról szól a világ egy eldugott szegletében. Megmagyarázhatatlannak tűnik, de elgondolkodtató. Talán kezd elmúlni a merev hitetlen gondolkodásom? Íme, a történet:

Thaiföld északi részén van egy falu: Nan, amely arról híres, hogy nincs temetője. Látszólag semmi sem különbözteti meg a környékbeli falvaktól. Lakóinak száma megközelíti a 400-at, és sok közöttük az idős ember. Évente körülbelül 5-8 személy távozik el az élők sorából, és soha nem rendeznek temetést. Nincs rá szükség. Az itt élő emberek ugyanis haláluk után 3-3,5 órával eltűnnek. Tetemük nyomtalanul felszívódik.

A hozzátartozóknak csak annyi idejük marad, hogy felravatalozzák az elhunytat, és rendezzenek egy gyors búcsúztatót. Mire a siratóasszonyok megjelennek, már jóformán véget is ér a szertartás. Sietni kell, mert a halott hamar dematerializálódik. Miközben a hozzátartozók körülállják, elkezd beleolvadni az éterbe. 10-15 perc után teljesen eltűnik, fizikailag megsemmisül. Ez a jelenség kizárólag ebben a faluban lép fel.

Már kutatók is vizsgálták a környéket. Egy orvoscsoport érkezett a faluba, hogy végére járjon a nem mindennapi eseménysorozatnak. Először azt hitték, hogy a a földből kiáramló rejtélyes sugárzás okozza a dematerializálódást. Ezért más falvakból hoztak ide idős, haldokló embereket. Ők azonban nem szívódtak fel a haláluk után. Erre alaposan megvizsgálták az ott lakókat, azokat, akik a faluban születtek. Mindhiába. Semmi különöset nem találtak rajtuk.

A nálunk fejlettebb Földön kívüli civilizációk már többször utaltak rá, hogy agyunk csodával határos képességekkel rendelkezik, csak mi nem tudunk róla. Többek között az összes parapszichológiai képességet előidézhetnénk, ha tisztában lennénk a kiváltási módjukkal. Úgy tűnik, hogy nem emberfeletti tudást igénylő ördöngös dolgokról van szó. Csupán meghatározott szabályokat kell elsajátítani.

Ha elárulnák nekünk, mit kell tenni, bárki könnyen megtanulhatná. Ezt bizonyítja a Nouméa sziget lakóinak különös képessége. Ezen az Új-Kaledónia-i szigeten a bennszülöttek nem mindennapi tulajdonsággal rendelkeznek: képesek levitálni. Ezzel a tudományukkal azonban nem szeretnek hivalkodni, ezért nem rendeznek turistalátványosságokat. A világtól elzárkózva élnek, és senkit sem engednek a partjaikon kikötni.

A szomszédos szigeteken élő halászok elbeszéléseiből tudjuk, hogy ennek a kis szigetnek a lakói gyakran elhagyják a hajóikat, és kilebegnek a víz fölé. Felülről nézik, hol található nagyobb mennyiségű hal a tengerben. Az ágyékkötős bennszülött férfiak kb. 1 méter magasságban lebegnek a víz felett, de van, aki keresztbe tett lábakkal ül a levegőben. Aztán visszalebegnek a hajókra, és lehuppannak a fedélzetre.

Úgy tűnik, hogy gondolati úton irányítják a lebegést, és a gravitációs ellenerő megszüntetését is. A szigeten is láttak levitálókat. A nők szintén képesek rá, de a betegek és a kisgyerekek nem. Itt egy gyerek akkor válik felnőtté, amikor már fel tud emelkedni legalább félméternyi magasságra.

Elmondásuk szerint „öröktől fogva” képesek ennek a jelenségnek az előidézésére. A szigetlakók azt mesélik, hogy egykor fura repülő szerkezeten érkező idegenek látogattak el hozzájuk, akik megtanították őket lebegni. Tehát nem egy genetikai adottság nemzedékről nemzedékre való öröklődéséről van szó. Adottságuk egy módszer elsajátításának eredménye, melynek titkát féltékenyen őrzik. Csupán annyit árultak el, hogy a levitáció titka: erősen kell akarni.

Aki tudja ennek a módját, és képes irányítani az akaratát, az máris lebeghet. Mivel érzik, hogy ez a rendkívüli tudás a világ fennmaradását veszélyeztető gonosz embereket is nagyon érdekli, nem hagyják el a lakóhelyüket, és nem állnak szóba idegenekkel. Néhány gazdag amerikai és európai utazó vagyonokat ígért nekik, ha megtanítják őket levitálni. Mások világkörúti útra invitálták a szigetlakókat. Búsás honoráriumot ígértek, ha az általuk szervezett fellépések során egy kicsit „repkednek”.

Ők azonban „nem álltak kötélnek”. Csak otthon szeretnek „repkedni”. A kókuszdiót is így szüretelik le a fákról. Más trópusi országokkal ellentétben itt nem másznak fel a pálmafákra. Fellebegnek a fa koronájába, és ledobálják a diókat. Termőföldjeiket is ily módon, a magasból ellenőrzik. Ha jön a hurrikán vagy a szökőár, nem esnek kétségbe. Felemelkednek a magasba, és megvárják, míg elcsendesedik a szél, és visszahúzódik a víz.

A jelenleg hozzánk látogató Földön kívüli civilizációk szerint „az egész univerzumban nincs még egy ilyen hely, ahol ennyi megátalkodottan agresszív, kegyetlen, elvtelen és erkölcstelen ember él, ahol ilyen mély gyökeret eresztett a sötét, állati örökség”. Ennek ellenére segíteni fognak nekünk, de egyedül kell boldogulnunk. Ha meg akarjuk menteni a civilizációnkat, nekünk kell a feladatot vállalni. Senki sem fog csodát tenni velünk. Mutatni fogják az utat, de végig megmarad számunkra a szabad választás lehetősége. Magunknak kell a tudást megszerezni!

Forrás: ESO.TV