Ha egy zenekar szétmegy egy csaj miatt, akkor rögtön megkapja hogy ő a Yoko. Lennon özvegye most árnyalja a róla kialakult képet. Give peace a chance.

A ma már világszerte elismert avantgarde művészt és zenészt, Yoko Onót John Lennonhoz fűződő viszonya tette világhírűvé.

„Már nem is emlékszem a pillanatra, mikor a galériámban találkoztunk, mikor minden megváltozott. Azóta semmi sem ugyanaz.”

Ono 1933-ban született Tokióban. A II. világháború alatt családja mindent elveszített, apját pedig hadifogolytáborba deportálták. Kétszer volt férjnél, 1966-ban pedig, mielőtt Lennonnal találkozott volna, egy rövid időt elmegyógyintézetben töltött. A pár közös fiukkal, Seannal a New York-i Dakota-házban élt, egészen 1980. december 8-ig, mikor egy őrült rajongó, Mark David Chapman öt lövéssel meggyilkolta a pacifista Beatle-t.

„Nagyon szerencsések voltunk, hogy ennyi időt együtt tölthettünk. Igazán sajnálom azokat a mai hírességeket, akiknek ez nem adatik meg."


Nem miattam oszlott fel a Beatles

A Beatles négy, nagyon erős személyiségű férfiből állt, nekem, gyenge nőnek sosem lett volna elég erőm ahhoz, hogy felbontsam ezt a szövetséget. Azért váltak szét, mert érezték, hogy a Beatlesnek vége. Mindazonáltal, a szakítás után mind a négyen csodálatos dolgokat hoztak létre.

Néhány évig közellenség voltam

Mikor Johnnal voltam, az egész világ engem okolt a Beatles felbomlása miatt. A társadalom számára én voltam a gonosz, ördögi nőszemély. Ezzel nekem is, és Johnnak is meg kellett birkóznia. Akár el is menekülhettem volna, de ez nem megoldás. Az emberek egyszerűen nem szóltak hozzám, vagy nyíltan sértegettek. Fájdalmas és kemény időszak volt, de ahelyett, hogy ezen rágódtam volna, inkább a „nagy képet” néztem. Mindennap elmondtam magamnak, hogy milyen szerencsés is vagyok, hiszen találkoztam azzal az emberrel, akivel szerelemben élhetek, nem éheztem, nem vagyok beteg, és nem bombázták le a házamat. Túl kellett esnem ezeken, hogy felfedezzem saját és kettőnk kapcsolatának eddig rejtett erőforrásait.

Magasból a mélybe

Japánban egy tehetős családba születtem. A nagyapám a császár leszármazottja volt, nagy vagyonnal rendelkeztünk. Majd egy nap, mikor 12 éves voltam, Tokiót bombatámadás érte, és mindennek vége szakadt. Ezután már az ételért is koldulnunk kellett. Gyermekként nem veszteségként fogtam fel mindezt, hanem egy új valóságként tekintettem a helyzetre. Megtanultam, hogy semmi sem biztos, és hogy a szerencse kereke – minden előjel nélkül – hatalmasat tud fordulni. Láttam, hogy az emberek és családok mi mindenen mennek keresztül egy háború alatt. Ezért is küzdöttem és küzdök egész életemben a békéért.

Paul McCartney megmentette a házasságomat

John és én az 1973-as évet külön töltöttük. (John viszonyt kezdett az asszisztensével, May Panggel.) De Paul segített, hogy John visszataláljon hozzám. Beszélt velem és a férjemmel is, megértette vele, hogy az ajtó mindig nyitva áll előtte. Nagyszerű dolog volt ez Paultól. Mindig is tudtam, hogy van egy kedves oldala. Ez is segített, hogy megkössük a mi különbékénket. Üzlettársak vagyunk az Apple-nél, sokszor beszélünk, és elmondhatom, hogy minden rendben köztünk. Jól ismerjük egymást, és még ha voltak is nézeteltérések köztünk a múltban, az sosem törte meg kettőnk kapcsolatát.

Ha John ma élne, kedvelné a Facebookot

John örömmel élne a mai világban. Rajongana az internetért és a Twitterért. Egész nap kommentelne, üzengetne és véleményezne mindent. Biztos vagyok benne, hogy még 70 évesen is tudni akarna mindenről, ami a világban történik. Ez az örökös kíváncsiság és energia is közös volt bennünk. Én most 77 vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok leállni. Az energiáimat a környezetemből, a körülöttem lévő emberekből nyerem.

Az életem egy világ körüli utazás. A bolygó minden pontjára elviszem a művészetemet és John emlékét. Így tartom őt életben.

A volt férjem elrabolta a lányomat, Kyokót

Azután történt, hogy 1971-ben hozzámentem Johnhoz. Fogalmam sem volt, hogy hol van Kyoko, és még a világ összes magánnyomozója sem tudta megtalálni (1994-ig nem is került elő). Szörnyű kínokat éltem át. Ha egy, a gyermekemmel azonos korú kislányt mutatott a tévé, John azonnal átkapcsolt. Sean születése után a férjem otthon maradt, hogy vigyázzon a fiunkra. Egyszerűen képtelen voltam megszabadulni attól a nyomasztó gondolattól, hogy őt is elveszik tőlem. Miután Johnt lelőtték, Seanért felül kellett emelkednem önnön kínjaimon. Azután már csak az volt a fontos, hogy a fiamnak és magamnak nyugodt életet biztosítsak, és többé ne kelljen fájdalommal élnünk.

Semmit sem sajnálok

December 8-án, John meggyilkolásának 30 évfordulóján éppen Japánban voltam, a Dream Power koncerten, ahol ázsiai és afrikai iskoláknak gyűjtünk pénzt. Boldogabb lennék, ha John még mindig velem lenne, de nem siránkozhatok egész életemben. Ezek olyan dolgok, amiket az élet az arcodba vág, és meg kell velük birkóznod. A férjem halála után Sean és én minden december 8-át szomorúan töltöttünk. Majd tíz év eltelt, és azt mondtam, elég ebből. A fiammal létrehoztunk egy alapítványt, ünnepségeket rendeztünk a halála napján. Az innen befolyt összegekből már 85 iskolát építettünk föl. Ily módon John már számtalan kisgyermeken segített.



Az egész világ megdöbbent, mikor a Season of Glass című albumom borítóján John véres szemüvegéről készült kép szerepelt.
Számomra ez természetes volt. Mikor Johnt lelőtték, ezt a szemüveget viselte, ez az igazság. John zenész volt, a férjem volt, és Beatle volt. És művész is volt. Én is művész vagyok. Művészként egyikünk sem szerette volna, ha az igazságot szőnyeg alá söpörjük. John is ugyanezt tette volna. Mindenkinek, aki szereti Johnt, meg kell hallgatnia a most újrakevert albumot. A korábbi felvételeken sokszor nem hallani tisztán a hangját a különleges effektusok és egyebek miatt, ám az új lemezen John hangja kristálytisztán szól. Olyan, mintha egyedül csak hozzád beszélne - elképesztő.

A kedvenc fotóm kettőnkről az, amely mint két szüzet ábrázol minket.
Ez a kép mindig megnevettet. Olyan tisztán és spontánul jött az ötlet. Se beállítás, se retusálás, csak mi ketten, teljes valónkban. Kicsit aggódtam, hogy Sean idősebb korában mit fog szólni a képhez, de tetszett neki.

Ahogy öregszem, az élet egyre szebb lesz.

Minden egyes napot különlegesnek élek meg, hiszen az akár életem utolsó napja is lehet. Számomra különleges a kék ég, a szürke ég, a nap és az eső is. Még mindig szenvedélyes vagyok, számomra csak kicsi vagy nagy létezik, nem ismerek középutat.

A világ – remélem – már nem gyűlöl engem. Én mindig én leszek. Nem tudom semmissé tenni a velem történt dolgokat, de nem is baj, hiszen ezek tesznek azzá, aki vagyok.

Lady Gagának csini popója van

Mikor együtt léptünk fel, egy átlátszó csipkeruhát viselt. Az emberek sértőnek találták, mivel látni lehetett a fenekét. Én már fenekekből is rendeztem kiállítást. Most tényleg az övé miatt jöttem volna zavarba? Szerintem nagyon is csinos a feneke. Csodás nő. Szerintem John is kedvelné, mivel igazi művész, nem fél semmitől, és átlép minden határt, ugyanúgy, ahogy mi is mindig tettük. Gaga John fehér zongoráján is játszott, ami engem teljesen lenyűgözött. Az élet megy tovább, a legjobb, ha magadhoz öleled és együtt haladtok tovább az úton.

Robbie Williams és a felsége önmagukat mint az új John és Yoko aposztrofálták.
Egész nap az ágyban vannak, valószínűleg ezért ragasztotta rájuk ezt a nevet Robbie apja. Küldtem is nekik egy dedikált fotót Johnról és magamról, amint együtt az ágyban fekszünk. Szeretek kapcsolatot teremteni az emberekkel.

Sosem félek

Életem során sok mindenen mentem keresztül. Sosem követtem szabályokat, mindent egy lapra tettem föl. Sosem terveztem előre. Egyszerűen meg kell próbálnod a legjobbat kihozni abból, amit az élet ad neked. John megtanított nevetni, és én így is teszek.

Forrás: Daily Mail