A japánok a lakások után most a balkonokat formálják át.
Minden azzal kezdődött, hogy Theodore Jennings, egy kilencedik emeleti tokiói tetőtéri lakás tulajdonosa egy szép napon kitekintett az előkelő Sindzsuku negyedben magasodó hasonló tornyok tengerére, és hirtelen ráébredt valamire. Teraszok százait látta a távolban, mindegyiken különböző műanyag tárolókkal, amelyekben szennyes ruhát vagy limlomot, szemetet tároltak a tulajdonosok. "Ezenkívül szinte semmi nem volt a balkonokon" - idézte fel a The New York Timesnak a 34 éves texasi férfi.
És ez adta az ötletet. A 13 milliós japán főváros arról ismert, hogy a lakások alapterülete kicsi, a szállodai szobák pedig már-már koporsóra emlékeztetően szűkösek. A japán nyelvben viszont külön szó jelöli, ha a teret nem hasznosítják maradéktalanul: mottainai. A teraszok kihasználatlansága üzleti adu lehet - ismerte fel Jennings.
Kísérletezni kezdett saját otthonában. A hetvenöt négyzetméteres tetőtéri lakást 35 négyzetméteres terasz egészíti ki. A lakásnak két hálószobája van, a fürdőszoba büszkesége a japánok által kedvelt high-tech vécé a melegíthető ülőkével. Az üvegajtók alsó részét lefestik, ami azzal a japán hagyománnyal függ össze, hogy általában a padlón ülnek, és így akarnak biztosítani némi elkülönülést. A betonépületet 1985-ben húzták fel, a benne lévő lakást ötszázezer dollárnak, azaz mintegy százmillió forintnak megfelelő összegért vásárolta négy évvel korábban az amerikai.
A teraszon, amely a Park Hyatt szállodára és a közeli Takao hegységre néz, nyugágyakat, ebédlő asztalt és karosszékeket, növényeket, világító testeket és hangszórókat helyezett el, amelyek nyugtató zenét sugároznak. Mindez összesen mintegy 10 ezer dollárba került.
Jennings Texasban született, és 12 éve él Japánban. A terasz új arculata olyan sikert aratott amerikai barátai körében, hogy sorra megkérték: rendezze át az ő verandáikat is. Ezt először szívességből tette, de miután tavaly elvesztette állását egy pénzügyi intézményben, üzleti vállalkozásként folytatta. Vacation Verandah néven céget alapított, és április óta már 12 balkont újított fel 1000 és 5000 dollár közötti összegekért. A feladat - mint mondja - örömet szerez számára, mivel művészeti dolgokkal foglalkozhat.
A jing és jang erői
Mindegyik általa kezelésbe vett terasz más. Akadt köztük alig három négyzetméteres, és jóval nagyobb is, és a legkülönbözőbb negyedekben találhatók, a Tokiói-öböltől a zsúfolt Ginza üzleti központig. Egyesek felülete aprókavicsos lett, másokra növényeket és szabadtéri étkezőhelyeket tervezett. És egyiken sincs szemetesláda.
Jennings első ügyfelei Aron Tseng 32 éves rendezvényszervező és partnere, a 29 éves Niva Kazumi divattervező voltak. Ezer dollárnak megfelelő összeget költöttek 4,5X2,5 méter területű belső udvarukra a Sindzsuku negyedtől vonaton hét percnyi útra lévő Jutenjiben.
"Korábban ez egy szögletes betonfelület volt, oldalánál kisebb szeméthalommal - idézi fel Tseng. - Mindezt szörnyű, kopár betonfal vette körül, tetején láncszerű korláttal, amelyen minden szomszéd belátott. Teddy deszkákat emelt, köveket rakott le, az egészet bambuszfüggönnyel vette körül, így teljesen elszigetelte ezt a teret a többi lakástól. Tropikus növényeket telepített, és még azt is lehetővé tette, hogy kis ágyásokban füveket és zöldségeket növesszünk... Amióta elkészült, minden szabad időnket itt töltjük. Azelőtt csak azért léptünk a belső udvarra, hogy kiakasszuk a szárítandó ruhát vagy kitegyük a szemetet, ha aznap elfelejtettük levinni a tárolóba."
A 40 éves Wayne Dexter tanár ugyancsak egyike Jennings ügyfeleinek. "Teddy kicsempézte a terasz egy részét, amely az idehozott cserepes növényekkel zölddé varázsolt ülőtérséggé vált, a másik részen pedig fekete-fehér kövekkel és körkörös elrendezéssel teremtett olyan környezetet, amely a jing és jang erőire, a harmóniára és az egyensúlyra utalt. Manapság sokkal több időt töltök a balkonomon" - meséli Dexter.
A Vacation Verandah szolgáltatásait mostanában már japánok is igénybe veszik.
"A japánok igen ügyesek a kis terek kihasználásában, ez közismert. Saját otthonaikban azonban ez nem mindenre érvényes. A falakon belül könnyen megteremtik a kívánt környezetet, de a szabad térben mindeddig csak a limlom és a mosandó tárolására gondoltak" - magyarázza a texasi, aki most új teret teremt a tokióiaknak.
