Csernus doktor valószínűleg megirigyelte celebkollégái sikerét, ezért nem sokat habozott, hanem piacra dobta a Felnőtt húsleves című opuszt.

A művet Pampuryk Péter képzőművésszel együtt jegyzi. A szakácskönyv mintájára felépített könyvben a főzés előkészületeitől jutunk el az étkezés utáni kávéig, miközben három barát beszélgetéseit követhetjük nyomon, családról, munkáról és nőkről.

A beszélgetések közé illesztett recepteket megtalálni nem lehet, sajnos a tartalomjegyzékből kimaradtak, de ezt ne bánjuk nagyon, egyrészt mert sok újdonságot nem tartalmaznak, másrészt meg ki akarná a konyhában összezsírozni ezt a szép könyvet?

A receptek egyébként hol dekában, hol grammban számolnak, van olyan is, ahonnan kimaradt a mennyiség, olyanok, mintha innen-onnan összeszedegetett darabok lennének, amelyek csak az üres oldalak kitöltésére hivatottak.

Az alapötlet egyébként nem rossz: három barát asztal melletti elmélkedései – férfiak férfiszemmel. A kivitelezés azonban bőven hagy maga után javítani valót. A megtört, frissen elhagyott pszichiáter – amúgy is a bulvármédia kedvence volt az ebédlőasztallal lelépő nej –, akinek 17 nap elég, hogy feldolgozza a gyászt, majd jó szokása szerint 250 oldalon keresztül (mínusz a receptek) mondja el, hogyan és miként lehet leszakadni a szülőkről, mit lehet tenni egy szétcsúszott házasság esetén, illetve hogy hogyan hozzunk létre valamit, legyen az bor, vagy épp rántotta.

Beszélgető partnerei Csutorás Ferenc egri borász, Pampuryk Péter grafikus és egyben vándorszakács, bármit is takarjon ez az elnevezés, és egy fiatal séf, Ádám Csaba. A beszélgetések egy része mintha kikerülte volna a szerkesztő delete gombját, egy része meg mintha a leíró kisasszony után rögtön a nyomdában landolt volna. A könyv folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy íme, ilyen, ha 3-4 férfi összeül, és milyen nagyon tartalmas beszélgetések jönnek ki ebből, majd cinkosan összekacsint az olvasóval.

Tiszteletre méltó a szerző önfeltárása (az olvasók úgyis szeretik a szaftos részleteket), rávilágítása szüleivel való viszonyára, a házasságának összeomlására, és annak beismerése, hogy ebben esetleg ő is követett el hibákat. Ugyanakkor néhány kijelentésével erősen vitatkoznék, pl. hogy nincs rossz bor, és a folyamatot kell nézni, amit a borász az előállításba belevitt. Pampuryk Péter viszont remekül megfogja a főzés szépségét, és mivel a főzésből gyakorlatilag mindent le lehet vezetni, ezért nem is volt nehéz dolga a beszélgetőknek.

Megvenni nem érdemes (bár a Csernus hívek úgyis megkapták karácsonyra), ha valakit mégis érdekel, keresse a könyvtárban. Főzni meg ne ebből tessék, arra sokkal színvonalasabb művek állnak rendelkezésre!