Idén lenne 103 éves a 2003-ban elhunyt zseniális fizikus. Ennek kapcsán beszélgettünk dr. Czeizel Endrével.
A világ a tudósokat unalmas, maguknak való embereknek hiszi. Teller Ede személye azonban alkalmas az előítélet lerombolására. Élete kész regény, izgalmasabbnál izgalmasabb fejezetekkel, lázadással, szerelemmel, kalandokkal és legfőképp tudós karrierrel, amely a legbefolyásosabb politikusi körökig repítette.
— A tudósoknak két fő vonulata létezik. Az egyiket az okos géniuszok alkotják, nekik nincsenek eredeti ötleteik, de megoldják a mások által felvetett problémákat. Érdemük, hogy a zűrzavaros világban rendet teremtenek, így emlékezünk Eötvös Lorándra és Neumann Jánosra. És ott vannak a kreatív géniuszok, akik új világot építenek.
Jeles képviselőjük Einstein, Szilárd Leó és Teller Ede, az irodalomból Ady, a képzőművészetből Csontváry, akik új eszmékkel jöttek, s emiatt rengeteg konfliktusuk volt — világított rá a különbségekre az orvos-genetikus, aki szerint mindkettő nélkülözhetetlen.
Magyarország legnagyobb természeti kincse a tehetség. S bár az Erkel-operában a „Hazám, hazám, te mindenem, tudom, hogy mindenem neked köszönhetem” szépen cseng, az idő túllépett a magasztos sorokon. Jelesül: Amerikában már száz éve felismerték, hogy nem a haza teszi naggyá az embereket, hanem a géniuszok teszik naggyá a hazát.
Dr. Czeizel Endre előadásában kitűnt, a talentum felismerése, a velük való bánás a szülőktől és a pedagógusoktól egyaránt odaadást és értő türelmet kíván. Az előadó mindezt Teller Ede gyermekévein érzékeltette. E tekintetben Teller Ede jó családba érkezett.
Édesanyja, Deutsch Ilona, mintha megérezte volna, hogy nem hétköznapi emberkét hord a szíve alatt. Különös sorsot szánt fiának, a várandós asszony Budapest utcáit járva felmérte a nagy tereket, hogy egykoron lesz-e ott hely a születendő gyermeke szobrának. Ehhez képest a csemete picit megkésve igazolta e várakozást, mivel hároméves koráig, bár testileg szépen fejlődött, egy mukkot sem szólt.
Amikor azonban beszélni kezdett, ezt mindjárt folyamatos mondatokban tette. Nem sokkal később az őszinteségével hívta fel magára a figyelmet. A történet szerint a hatéves fiút az édesapja tanította meg sakkozni. Kezdetben a gyerek vesztett, de nemsokára rájött, hogyan lehet két-három lépéssel előre kiszámolni a bábuk mozgását. S amikor tízéves korára rendre legyőzte édesapját, sőt ki is oktatta, hogy hol hibázott, többé nem játszottak.
A túlzott őszinteségből később is származott konfliktusa, például akkor, amikor egyik tanárát szamárnak titulálta. Osztálytársai elevenítették fel azt a történetet, amikor a matematikatanár, aki egy személyben az iskolaigazgató volt, bonyolult levezetést végzett a táblánál. Tanítványa erre bemutatott egy egyszerűbb megoldást. A tanár erre csak annyit mondott, nem szereti a zseniket.
— Valóban ennyire próbára teszik a pedagógusokat a géniuszok? — kérdeztük dr. Czeizel Endrét.
— A kutatások valóban azt igazolják, hogy a géniuszpalánták elviselhetetlen emberek, a pedagógusoknak azonban felül kell emelkedni ezen. Az ő felelősségük, hogy felismerjék a tehetségüket és vigyázzanak rájuk.
— Még akkor is, ha ezek az emberek elmennek Magyarországról?
— A géniuszpalántáknak el kell menniük. Ez az ország részben szegény ahhoz és szűkös tudományos műhelyekben, hogy a géniuszok itt kiteljesedjenek. A kérdés az, hogy visszajönnek-e. A múltra hivatkozni hiba, akkor két világhatalom állt szemben egymással. Most globalizált világban élünk. Az, hogy a két zenei géniusz, Fischer Ádám és Vásáry Tamás vagy a matematika Nobel-díjas Lovász László visszajött Amerikából, nagyon fontos jel. Ehhez olyan társadalmi légkör kell, hogy úgy érezzék, érdemes hazatérni Magyarországra.
— Professzor Úr nagyon finoman és pontosan bánik a fogalmakkal. A köznyelvről ez nem mondható el. Előadásában viccesen utalt is rá, azóta nem használja a zseni kifejezést, amióta autófeltörő zsenikről beszéltek egy tévés híradásban.
— Sőt, pornográf zseniről is hallottam már. Lejáratják a szavakat. Fiatal orvosként a hetvenes években a televízióban sorozatokat tarthattam, és büszkén megvalósíthattam a József Attila-i álmot, egész népemet taníthattam, nem középiskolás fokon. Ma hasonló műsor elképzelhetetlen lenne, csak a pénz, a szex és a hatalom diktál. Ez óriási gond, az igazi érték, mint a tehetség, teljesen háttérbe szorul. A tudományos ismeretterjesztést újra vissza kellene hozni, mert jó szóval az embereket sok mindenre rá lehet venni.
Négyévesen fejszámolással űzte el a félelmét
A gyermek Teller Ede a sötétségtől való félelmét éjszakai fejszámolással oldotta. Kiszámolta, hogy ha egy percben 60 másodperc van, akkor egy órában 3600 és egy napban 86 400. Mire a helyes megoldáshoz eljutott, az álom is megérkezett. A gyakorlásnak köszönhetően négy és fél éves korára kivételes fejszámolási képességre tett szert. Hatesztendősen pedig három- és négyjegyű számokat osztott és szorzott fejben. Felnőttkori visszaemlékezései szerint ekkor érzett rá a világban uralkodó rendszerek és szabályok létére és szépségére.
Forrás: Beol
