Akár Beatles, akár Beethoven, az emberek ugyanazért szeretik a zenét, amiért az evést, a testi gyönyöröket vagy a pénzhez jutást.
A tanulmány szerzői szerint az agyban keletkező kémiai anyag szerepet játszik abban, hogy előre megérzünk egy különlegesen borzongató zenei pillanatot, és abban is, ahogy az szétárad bennünk a csúcson.
A montreali agykutatók zenehallgatás közben szkennelték a vizsgálatba bevont emberek agyát. Azt tapasztalták, hogy az idegsejtek közötti kommunikációban részt vevő dopamin nevű agyi ingerületátvivő anyag adott pillanatokban, adott helyen szabadul fel a zene élvezete közben. A dopamin agyi jutalmazó vegyület, amely normál esetben az evés vagy a szex által kiváltott örömet okozza, de a kábítószerek által előidézett eufória is termelődésével áll összefüggésben.
Robert Zatorre és Valorie Salimpoor, a McGill Egyetem munkatársai úgy vélik, hogy a dopaminnal való kapcsolat magyarázza, miért olyan népszerű a zene minden kultúrában. Tanulmányuk a Nature Neuroscience című tudományos folyóirat online kiadásában vasárnap jelent meg.
A vizsgálatok során csak instrumentális zenét használtak, ami azt igazolja, hogy nincs feltétlenül szükség az emberi hangra ahhoz, hogy kiváltsák az agy dopaminválaszát. A későbbiekben azonban azt is tesztelik, miként változtatja meg a hatást, ha énekhang is társul a hangszeres zenéhez.
Az agyi szkenneléses vizsgálatban nyolc önkéntes vett részt, akiket 217 - 19 és 24 év közötti - jelentkező közül választottak ki. Az alanyok kedvenc zeneszámuk bizonyos pillanatainál borzongásról számoltak be. Ez a jellegzetesség tette lehetővé a kutatóknak, hogy tanulmányozzák, mi történik az agyban a zenei elragadatást megelőző várakozás, valamint a csúcs bekövetkeztének pillanatában.
A PET-felvételek (pozitron-emissziós tomográf) azt mutatták, hogy az agy több dopamint pumpált a striátum (csíkolt test) nevű területbe a kedvenc zeneszámok hallgatása közben, mint más, kevésbé élvezetesnek tartott zenék közben. A kutatók fMRI-felvételekkel (mágneses rezonanciás képalkotás) is ellenőrizték, hogy mikor és hol szabadult fel dopamin. Kiderült, hogy a várt, borzongató csúcs előtt már 15 másodperccel több domapin jelent meg a striátum egy adott részében (caudate), majd egy másik területén szabadult fel a vegyület, amikor valójában el is érkezett a zenei csúcspont.
Az első agyterület az előrejelzések készítésében, a környezethez való alkalmazkodásban vesz részt, míg a másik, a csúcsra reagáló terület, az agy limbikus rendszeréhez tartozik, amely érzelmeinkben játszik szerepet. A dopamin jutalmazó anyagként akkor szabadul fel elsődlegesen, ha életünket mentő vagy védő tettet vittünk végbe. Ilyen az evés, illetve másodlagosan a pénzhez jutás, egyes kémiai szerek pedig mesterségesen váltják ki a "jutalmazást". A zene azonban absztrakt, nem szükséges sem közvetlenül, sem áttételesen a túléléshez, és nem kondicionált jutalomforrás. A kutatók szerint az absztrakt ingerek által kiváltott élvezet erősen függ az egyének kulturális és személyes preferenciáitól.
Mivel a tesztben részt vevő emberek kedvenc zenéjüket választhatták ki, ezért arra nem adott választ a mostani tanulmány, hogy ismeretlen zene hallgatásakor is megjelenik-e az elváráshoz kapcsolódó dopamin-kibocsátás. Ezt a kérdést még vizsgálják.
Forrás: MTI
