Két szórakoztatóipari művész közönség előtt felvett DVD-jét vizsgáltunk be, Eros Ramazotti milánói koncertjét és Beyoncé világ körüli turnéjából összevágott anyagot.

Valószínűleg a U2 tette a koncert DVD-ket önálló iparággá, de azért minden világsztár előadó előáll a maga élő felvételével, hiszen egy-egy ilyen show-ból DVD-t kiadni talált pénz. Profi cuccon, faltól-falig tévén olyan élményben lehet részünk, mint amilyenben a koncerten sem. 

Na jó, ez túlzás, a jelenlét varázsát semmi nem pótolhatja. Ugyanakkor az igaz, hogy a koncert DVD-zést össze lehet vetni a Forma 1-es tévéközvetítésekkel. Tévé előtt többet látsz a cirkuszból, viszont nem élvezed annyira, mintha a helyszínen lennél. Ez részint áll arra, amikor koncert DVD-t nézel.

Eros Ramazotti, az olasz nemzeti hős milánói sportcsarnokban megrendezett showja világszínvonalú produkció volt, a sármos olasz nem egy afféle lokális sztár, aki mindegy. milyen műsorral áll elő, hisz a mi kutyánk kölyke.
Hajókürt hangjaira egy konténerből bújik elő, majd a konténerek (több is van belőle) lesznek a „vetítővásznak”. 

Ramazotti kb. az az olaszoknak, mint a kanadaiaknak Brian Adams: kedves fiú maradt a szomszédból, annak ellenére, hogy túl van a negyvenen. Egyébként nem olyan kellemetlen, mint azt sokan elsőre gondolnák, nem pojácáskodik, érett, soft-rockot játszó előadóművésszé vált. Farmeringjében úgy mutat, mintha egy régi Denim dezodor figurája lenne, de mondom, mégsem kellemetlen. 

Drága jó közönsége fújja a dalokat – el is kel a segítség, bizonyos kameraállásokból jól kivehetőek az egyébként csinos vokalista lányok elé rakott súgógépek. Itt van a Cose Della Vita, az Dove C'e Musica, a Terra Promessa, és minden olyan sláger, amiért a lányok belekezdenek egy olasz nyelvtanfolyamba. Található rajta német, angol és spanyol felirat is – hogy jobban menjen az olasz nyelvlecke.

Aki eddig nem tudta eldönteni, hogy Beyoncénak nagyok-e a sonkái, az most alaposan megvizsgálhatta a kérdést. Persze, aki sokat járt műszaki nagyáruházakba, annak a probléma eldöntése nem okozhatott gondot, valahogy ezekben a hodályokban a milliós plazmatévéken vagy U2-t adnak, vagy Beyoncét. 

A műsor backstage kulisszákkal kezdődik, majd kb. olyan hisztit látunk, mint Jacko legendás bukaresti koncertjén, ami felért a román nemzet meggyalázásával. Az operatőrök itt is aljasak, mindig egyel több transzba esett, vagy éppen elájult rajongót mutatnak a kelleténél. 

Nehéz úgy táncolni popszínpadon, hogy az előadó ne úgy nézzen ki, mint egy részeg tinilány a 15 szülinapi buliján. Beyoncé természetesen megoldja a feladatot. Mintha egy másfél órás élő parfümreklámot látnánk. Minden csillám, flitter és arany, öngyújtó helyett százával emelkednek a magasba a kis fényképezőgépek és a telefonok. 

A 100 perces show csúcspontja az első szám, a Jay-Z-vel előadott Crazy In Love. Innen már nem tud emelkedni a cucc, ugyanakkor majdnem minden dal simán lehetne színpadi kompozíció az MTV EMA-gálán. Szóval, panaszra nem lehet okunk, Beyoncé a pop egyik legprofesszionálisabb előadója. A DVD-műsort 2-3 számonként afféle home-videónapló szakítja meg, ami a nőknek lehet öröm: lám, smink nélkül már nem is olyan szép...

Pazar a vendégjárás a filmen, fellép Jay-Z mellett Kayne West is. Egyszer még egy Cirque du Soleil-szintű mutatványt is megcsodálhattak a teljes transzban lévő rajongók. Beyoncé percekig „bukfencezett” a levegőben, majd amikor földet ért, mintha mi sem történt volna, énekelt tovább. A már említett Crazy In Love mellett hallhatjuk többek között a másik nagy slágert, a Naughty Girlt, a Say My Name-et és még több tucat évődő számot, és hozzá egy sztriptíznek sem utolsó show-t.