Kilenc hónap helyett hármat kaptak, mégis sikerült felújítani az EU elnökségnek készülő barokk istállót és lovardát.
"Tudtuk, hogy készen lesz, szeptember végétől már biztosak voltunk benne. Igaz, 9-10 hónap az átfutási ideje egy ilyen műemléki felújításnak, de nekünk mindössze bő három hónap adatott, egyszerűen nem volt több idő az európai uniós elnökség kezdetéig. Sikerülnie kellett…" – bizonygatja Páljános András, a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. vezérigazgatója. Az ő vezénylete alatt vált három és fél hónap alatt reprezentatív nemzetközi tárgyalási helyszínné a Sisi császár- és királynénak egykor oly kedves gödöllői kastély barokk istállója és lovardája, no meg a hozzá csatlakozó épületrészek.
A hamarosan 55 éves műemlékvédelmi mérnök éjszakákon át nem aludt, amikor cége magkapta a szakmai szempontból vitathatatlanul igen "nagy falatnak" minősülő, ámde a lehetetlennel határos megbízást: varázsoljanak a legmodernebb követelményeknek is megfelelő, mégis a régmúltat idéző, patinás konferenciatermet, tárgyalókat, irodákat és kiszolgáló helyiségeket a gödöllői kastély elhanyagolt istálló-lovarda együtteséből. Az építési terület átvételétől számítva minderre bő három hónapjuk maradt, hogy december közepén megkezdődhessen a "birtokba adás".
– Tudtam: ha törik, ha szakad, januárban ide érkeznek majd szerte Európából Magyarország soros elnökségének több kiemelt rendezvényére a magas rangú vendégek. Tehát időre, s az elvárásoknak megfelelő – sőt, még jobb – minőségben készen kell lenni a munkával! A minőség soha nem okozott gondot a Reneszánsznál, de a rendelkezésre álló három és fél hónapba belegondolva szinte kivert a víz – sorolja a vezérigazgató a benne még élénken élő kételyeket, melyeket felülírt a siker jóleső érzése, hisz minden meglett időre. Mint egy kirakós játék darabjait, úgy vettük sorra gondolatban az egyes munkafázisokat, visszafelé haladva.
– Hogyan???
– A szintén éjt nappallá téve dolgozó Máté Zsolt kiváló terveinek köszönhetően tudtuk, hogy milyennek kell majd lennie a végeredménynek, ezt a képet szedtük szét ízeire, hogy rájöjjünk: milyen módon, milyen hozzávalókkal, milyen technológiai sorrendben haladjunk előrefelé, egészen a célig.
– Hallottam valakitől, hogy egy hatalmas lyukat kellett ütni a lovarda falán, azon közlekedtek ki-be a markolók és a bontásból származó törmeléket szállító teherautók.
– Tényleg így történt. Egy hatszor négy méteres résen vándorolt át mintegy háromezer köbméternyi föld. Erre fel lehetett készülni, de arra már kevésbé, hogy a heves őszi esőzés miatt a kastély több hektárnyi szabad területéről az építkezésre vándorol majd a víz. Volt, hogy 40 centis vízben álltunk, majd folyton folyvást szivattyúztunk, utána meg, amint lehetett, fűtöttünk, párátlanítottunk mindenütt. Már csak ezért sem lett volna szabad a nedvességre oly kényes parkettával burkolni a konferenciatermet.
– A baj, mint tudjuk, nem jár egyedül…
– Hogy meg kellett az egész épületrész szerkezetét erősíteni a lovarda alatt kialakítandó 660 négyzetméteres új szint miatt, azt inkább szakmai kihívásnak nevezném, mint bajnak. Higgye el, szeptember végétől szinte erőt adott a feladat szépsége és a siker közelsége. Ekkortól kezdtem elhinni, és kezdték hinni a megbízók, a kastély és a város vezetői, a restaurátorok, no meg a több száz szakipari munkát végző ember, hogy időre készen leszünk.
Persze, nap mint nap megcsodáltam a valamikori lóápolók nyolc szobájában előbukkanó eredeti festést, a tardosi vörösmárványból készített itatókat, a gyönyörű keresztdonga boltozatokat – amit lehetett, azt a restaurátorok "átmentették" –, de közben már a végeredményre gondoltam. Tudja, ez a munka olyan volt nekem, mint egy gyermek, akit fel kell nevelni.
– A munkabírás és a türelem mellett a gyermeknevelés meglehetősen sok pénzt és segítséget is igényel. Megkapták?
– Leltárkészítés és tételes elszámolás helyett legyen elég annyi, hogy a legjobb minőségű anyagokat használtuk, hisz mégiscsak az EU-elnökség tanácskozásainak helyszínét alakítottuk ki. Példaként említem: a közel ezer négyzetméternyi padlót német gyártmányú Jura nemes mészkőburkolat fedi.
Páljános András lelkemre köti, hogy feltétlenül essék szó a hatóságok rugalmasságáról, mert e nélkül biztosan nem tudták volna tartani az elképesztően szoros határidőt.
A kastély építtetője, Grassalkovich I. Antal, sőt talán még az udvar névadója, a gróf kedvenc szürke lova, Schimmel is büszke lehetne az ide került díszburkolatra! Mint ahogy mindenre, amit mostantól a kastélyba érkező vendégek szeme elé tárul.
A siker ízét szájában érezve a "főnök" most hátradőlhetne, de nem teszi, mert – mint elmesélte – márciusban egy ékszerdobozt kell átadnia: a pécsi Zsolnay-mauzóleumot, és a város székesegyházának felújítása is a végéhez közeledik. A Mátyás templom, a Margit híd, az Országház, a New York- és a Gresham-palota, vagy épp a Szent István-bazilika műemléki felújításán edződött cég első embere szerint az ő munkájuk akkor igazán sikeres, ha a járókelők szinte észre sem veszik az eredményét.
Mert az eredeti pompájában helyreállított épület természetesen szép, szinte belefolyik a környezetébe…
Forrás: MTI
