Rendhagyó tárlatvezetésen mutatta be hétfőn Koltai Róbert és R. Kárpáti Péter az egri Zsinagóga Galéria "A nő, mint múzsa, mint oltalmazó, mint végzet" c. időszaki kiállítását.

A január végén záruló kiállítás a több ezer év műalkotásait felölelő gyűjtemény egy-egy emblematikus darabját emeli ki az örök és klasszikus téma, a "Nő, mint múzsa és inspiráció" felvetésével.

A tárlatvezetés előtti esti beszélgetésen R. Kárpáti Péter beszélgetett kötetlen és improvizatív formában Koltai Róbert színész, filmrendezővel.


Az inkább Koltai Róbertről szóló beszélgetésen a rendező elmondta: eddigi filmjeinél rengeteg munkát fektetett abba, hogy a film elkészítéséhez és megjelentetéséhez elegendő szponzort találjon. Megtudtuk: volt olyan filmje, amely csak a szerencsés véletlenek sorozatának köszönhetően jutott annyi pénzhez, hogy végül be is tudták azt fejezni.

– Minden nehézség mellett a közönség a legnagyobb támogatóm. Nagyon büszke vagyok arra, hogy elmondhatom magamról, minden filmem közönségsiker lett eddig. Eddig a filmjeimet a mozikban több, mint kétmillióan nézték meg. Ezt látva, talán kijelenthetem, hogy nem járok rossz úton – mesélte Koltai Róbert.

Az Antal–Lusztig Gyűjtemény megalapozója Lusztig Sámuel volt. A gyűjtést unokája, Antal Péter folytatja, aki elsősorban a magyar progresszió képviselőit, valamint a modern és a kortárs munkákat keresi. A monumentális gyűjteményben nyomon követhető a 20. századi magyar képzőművészet fejlődése. A kollekcióban az ókorból származó tárgyaktól egészen a XXI. század legfrissebb alkotásait találhatjuk; hangsúlyosan jelennek meg a Nyolcak és az Aktivisták csoportja, a Szentendrei, és az Európai Iskola tagjainak művei.

A kiállítás a több ezer év műalkotásait felölelő gyűjtemény egy-egy emblematikus darabját emeli ki az örök és klasszikus téma, a „Nő, mint múzsa és inspiráció" felvetésével.

„Nincsen olyan foglalkozás az államban, amelyre kizárólag csak nők volnának alkalmasak, vagy csak férfiak, hanem természetes alkalmasság egyformán osztódott szét mindkét nemben és a nő – természete szerint – űzheti mindama szakmát, amit a férfi, csak a nő minden téren gyöngébb" – olvashatjuk Platon Állam című művében.

Akár a XXI. században is bólogathatnánk az ókori filozófus véleménye hallatán, talán csak az utolsó mondatra húznánk fel a szemöldökünket. Mára a nők gyöngeségének mítosza végképp szertefoszlott. Az évezredek során egyre szaporodtak a nők teendői, több lett a teher, az odafigyelni való. Vitathatatlanul megedződött a női nem - számtalan tudományos, féltudományos és bulvár műfajba tartozó eszmefuttatás felveti, hogy ez az erő mostanra már társadalmi feszültségeket okoz. A kérdés persze, hogyan tovább? Vissza az egyensúly felé vagy éppen ellenkezőleg?

E kiállítás erre bizonyára nem adhat választ, inkább igyekszik az ókortól napjainkig készült műveken keresztül megmutatni a nők sokféle szerepkörét, társadalmi megítélését.

A kiállításon bemutatásra kerülő képző –és iparművészeti alkotások ókortól napjainkig reprezentálják a női sorsok ábrázolását. A művek motívuma a nő, aki fizikai és spirituális szereplőként kerül bemutatásra. A nő lehet az alkotó múzsája, a kép tárgya, vagy személye.

Az alkotásokon a gyereklányból kibomló nővel, az oltalmazó anyával, az öregasszony ábrázolásával, az emberélet változásával átalakuló női szerepekkel találkozhatnak a nézők. A különböző művészi formanyelvekben megfogalmazott művekben a nő az erotika és a tisztaság kifejezőjeként, lélektükörként, az állandóság, az örök körforgás szimbólumaként kerül megjelenítésre, aki, jelen van a kezdetnél és a végnél.

Igazi csemegét kínál a 33 darabból álló antik kollekció, a görög fekete és vörös alakos vázákon megelevenedő mitikus nőalakok, a görög és föníciai kultikus szobrok, valamint a kopt keresztény textiltöredékek.

A tárlaton azonban a 20. század kiemelkedő magyar művészeinek alkotásai dominálnak. A preraffaelizmus, a szimbolikus szecesszió stílusában készültek Gulácsy Lajos, Egry József és Rippl-Rónai József nőalakjai. A tárlaton képviselteti magát festményekkel, szoborral és gobelintervekkel Ferenczy Károly, Ferenczy Béni és Ferenczy Noémi.

Vaszary János, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Nemes-Lampért József portréi sajátos stílusjegyeket viselnek magukon, ami közös bennük a hiteles arcvonások megragadása mellett a karakterek és a belső tulajdonságok ábrázolása.

Márffy Ödön Zöld kalapos nő című képén a dekorativitás párosul a plein air törekvésekkel. Anna Margittól és Ámos Imrétől finoman és szellemesen megfogalmazott színes grafikák kerülnek bemutatásra.

A Múzsák témájába illő, klasszikusnak számító alkotások is szerepelnek a tárlaton, mint Uitz Béla Anya gyermekével, vagy Aba Novák Vilmos Generációk című festményei. Ország Lili kollázs technikájával készült képei, Bálint Endre asszamblázsai az 1950-60-as évek korszakának jellegzetes képviselői.

Különlegességnek számít két akvarell, az egyiket Matisse, a másikat Rodin készítette, mindkettőjük művészetében a nő múzsaként való megjelenítése meghatározó volt.

A nő modern kori megfogalmazását képviselik Méhes László, Köves Éva, Tamási Claudia, Fe Lugossy László alkotásai. A szobrászat jeles képviselői közül Medgyesi Ferenc, Vilt Tibor és Schaár Erzsébet szobrai is kiállításra kerülnek.



Forrás: heol.hu