Gulyás Gábort, a debreceni Modem eddigi igazgatóját nevezte ki február elsejei hatállyal a Műcsarnok ügyvezető igazgatójává a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. vezérigazgatója.
Mint az MNV Zrt. MTI-hez eljuttatott összegzésében olvasható, az egyetemet magyar-történelem szakosként kezdte, de érdeklődése hamar a filozófia és az esztétika felé fordult. 1994-ben magyar-filozófia szakos diplomát szerzett Debrecenben, majd ugyanott elvégezte a Modern Filozófiai Doktoriskolát. Tempus-ösztöndíjasként egy szemesztert töltött a münsteri Wilhelms Egyetemen, ahol esztétikát hallgatott.
1992–1995 között a Határ című irodalmi-kritikai folyóirat főszerkesztője, 1995 és 1998 között a Latin Betűk Kiadó vezetője volt. 1994-ben megkapta a Juhász Géza-díjat. 1995 és 2006 között rendszeresen tartott órákat a Debreceni Egyetem Filozófia Intézetében.
1998-ban többedmagával létrehozta a Vulgus Kutatócsoportot, amely a vulgarizálódás különböző, főként retorikai és művészeti folyamatjellemzőinek kutatását vállalta fel. A csoport 1999 és 2006 között a Magyar Tudományos Akadémia szervezeti keretein belül mint akadémiai kutatóhely működött. Ugyanebben az időszakban jelent meg a Vulgo című folyóirat, amelynek az egyik szerkesztője volt.
Gulyás Gábor 1994 és 2006 között mintegy harminc tanulmányt közölt a következő folyóiratokban: Magyar Napló, Kortárs, Műhely, Határ, Gond, Nappali Ház, Vulgo, Literatura, Új Forrás. Magyarra fordította és kiadta S. Kierkegaard három szerzőségelméleti szövegét. Az egyik magyar szerzője a Steven Serafin által szerkesztett Twentieth-Century Eastern European Writers. Dictionary of Literary Biography című könyvnek (A Bruccoli Clark Layman Book, San Francisco/London, 1999.). Ugyanebben az időszakban rendszeresen írt publicisztikai szövegeket is.
Szerkesztője és szerzője az Otthon Debrecenben (2006) című könyvnek.
2004-2005-ben mint a Debrecen 2010 Iroda vezetője koordinálta az Európa Kulturális Fővárosa pályázat debreceni projektjét. Ehhez kapcsolódóan szerkesztette és írta a Nyitott kapuk (2004) és a Teret nyerünk (2005) című könyveket.
Mint az MNV Zrt. közleménye felidézi, Gulyás Gábor 2006-ban öt évre kinevezték az újonnan létrejött debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ vezetőjének. Ez az ország második legnagyobb időszaki kiállítóhellyel rendelkező művészeti központja. Létrejötte óta több mint félszáz időszaki kiállítást rendeztek itt – olyan intézményekkel együttműködve, mint például a firenzei Uffizi Képtár, a moszkvai Tretyakov Galéria, a párizsi Musée d'Orsay vagy a montreáli Modern Művészetek Múzeuma. Tizenegy tárlat létrehozásában kurátorként is közreműködött, ezek többségéhez katalógust is publikált (Torzulások – André Kertész; A test színeváltozása – Sándorfi; Ámos Imre életmű-kiállítás; A történet folytatódik – Roy Lichtenstein, Robert Rauschenberg, Fernando Botero, David Hockney és mások; Hétköznapi kommunizmus; A meztelen igazság – Blue Noses; Töredék az embernek – Schaár Erzsébet; Kis magyar pornográfia – Bukta Imre, Csurka Eszter, Eperjesi Ágnes, Kicsiny Balázs, Wahorn András és mások; Messiások – A nyugati ember és a megváltás gondolata a modern és kortárs vizuális művészetekben; A létezés ritmusa – Reigl Judit; A héttoronyba zárva – Melankólia a modern művészetben).
Kurátorként dolgozott a kassai Löffler Múzeumban is. Több nemzetközi konferenciát szervezett a művészet és politika kapcsolatáról, valamint a magyarországi képzőművészeti kritika helyzetéről. Az elmúlt négy évben számos művészeti konferencián tartott előadást – többek között Budapesten, Bukarestben, Párizsban, Kolozsváron, Hódmezővásárhelyen, Nagyváradon és Debrecenben.
Gulyás Gábor 2009 februárjától a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemen tanít művészettörténetet. 2010 szeptemberétől ugyanitt részt vesz a mesterképzésként elindult kurátori szak oktatásában is.
Gulyás Gábor kinevezése kapcsán a következő gondolatokat fogalmazta meg:
„A mai napon felhatalmazást kaptam a Műcsarnok vezetésére. Ismerve a hazai képzőművészeti szcénában széles körben ható előítéleteket, irányzat- és ízlésbeli különbségeket, az első dolgom az lesz, hogy a tulajdonosi felhatalmazáshoz megszerezzem a Műcsarnok sorsáért felelősséget érzők minél nagyobb részének támogatását. Ennek érdekében tavasszal nyilvános konferenciát szervezek, ahol vitára bocsátom a következő öt évre tervezett vezetői programomat. Ettől egy újabb, második felhatalmazást remélek. Mégpedig annak érdekében, hogy a kortárs képzőművészet Magyarországon többé ne csupán néhány ezer ember számára fontos szubkultúra, hanem az általános műveltség elengedhetetlen része legyen. Ez nem kis részben a Műcsarnok működésétől függ. Ilyen módon a harmadik felhatalmazást a közönség adhatja meg. Óriási a felelősség, rengeteg a teendő. Ugyanakkor nincs kétségem afelől, hogy a kitartó munka eredményhez vezet. Ezért vállaltam el a feladatot."
Forrás: MTI