Bryan Lewis Saunders vitathatatlanul művész, és nem is akármilyen. Az amerikai alkotó már évek óta dolgozik egy önarckép-sorozaton, amelynek megalkotását még az élete árán is vállalja.

A sorozat filozófiája annyira egyszerű, mint amennyire bonyolult és veszélyes is: Bryan azon túl, hogy minden nap rajzol magáról egy képet, ezt néha igen keményen beállva teszi, ennek eredménye pedig egy hol szórakoztató, hol meglepően tragikus és lehangoló, kellően vaskos mappa.

Saunders kellően zaklatott életet élt eddig is, néha bulizott, ivott, bekapott ezt-azt, majd egy tragédiasorozat kissé más irányba terelte az életét.

A Washingtonban született, majd Tennessee-ben felnőtt művész már 1995. március 30-a óta rajzol magáról minimum egy képet nap mint nap, ám a drogos sorozat csak 2000 környékén indult, miután Saunders beköltözött egy toronyházba, ahol rajta kívül gyakorlatilag csak buggyantak és drogosok laktak. Saunders elhatározta, hogy megörökíti az ottani érdekes karaktereket, de a sors keresztülhúzta a számításait.

Nem sokkal az odaköltözése után egy barátnője bent égett egy templomban, amit akkor kezdett átalakítani lakássá, majd a temetése után nem sokkal egy másik barátja fejbelőtte magát. A barát ugyan túlélte, de maradandó agykárosodást szenvedett. Még kórházban volt, amikor Saundersnek harmadszor omlott össze a jobb tüdőlebenye, ami után annak felső részét el is távolították, megelőzendő a hasonló jövőbeli eseteket.

Ezek után igen nehezen állt talpra, így kapóra jött neki egy másik, hasonlóan művészlélek barátja, Brandon Bragg, aki akkoriban keresztül-kasul túrázta az Államokat, és sikeresen meggyőzte az immár csak másfél tüdőlebennyel rendelkező Saunderst, hogy tartson vele, az pedig igent mondott.

A túrát a mai napig élete egyik meghatározó élményének tartja, mert a sok új hatás és impulzus segített neki abban, hogy teljesen más kontextusba helyezve lássa önmagát, és átértelmezze addigi életét. A túra közben készült önarckép-kötet a legkedvesebb könyve azóta is.

Brandon a túra közben rákérdezett, hogy mikor akarja Saunders megrajzolni a toronyházban élő drogosokat, ám ő akkor már kissé bizonytalan volt az ötlettel kapcsolatban.

A túra viszont nem sokkal New Yorkba érkezésük után véget is ért, amikor Saunders dehidratált állapotában hallucinálni kezdett és volt egy kisebb idegösszeroppanása, aminek következtében szentül hitte, hogy Brandon meg akarja mérgezni, így visszautazott Tennessee-be.

Otthon aztán elhatározta, hogy ezek után nem csak lerajzolja magát, hanem néha mindezt drog hatása alatt fogja tenni, hiszen gyakorlatilag bármelyikből talált magának az épületben, ahol lakott.

Hivatalosan így indult az önpusztító sorozat, amelyet a mai napig szorgalmasan készít a művészet számtalan egyéb területén is tevékenykedő alkotó.

A művész gondosan odafigyel arra, hogy minél változatosabb anyagokat toljon, így volt már dolga Xanaxszal, látnokzsályával, marihuánával, morfiummal, kokainnal, hígítóval, altatóval, nyugatóval, varázsgombával, Valiummal, Zolofttal, köhögés elleni sziruppal és mindenféle egyéb, a pszichiátriában használatos szerrel – és nem utolsó sorban ezek végtelen számú kombinációival.

Saunders egyik elve a projekttel kapcsolatban az, hogy csak olyan anyagot szed be, amit kapott, tehát vásárolni nem nagyon szokott, ám sok segítő szándékú ember kínálja meg lépten-nyomon, többek között a lakótársai, vagy épp egy készséges pszichiáter. A szereket természetesen csak és kizárólag a projekt miatt szedi, mert saját magát egy olyan szűrőnek tartja, amin keresztül átértelmezi a drogokkal kellően átitatott, nyugati típusú társadalmat. Drogok hatása alatt szerinte ugyanis az ember teljesen másnak látja magát, és ő épp ezt a megváltozott mentális állapotot tudja megörökíteni.

Rajzolni minden nap rajzol, de már nem mindennap drogozik, mert ahhoz, úgy fogalmazott, meg kell teremtenie a tökéletes közeget, hogy pont akkor, pont ott és pont úgy tudja dokumentálni a mentális változást, ami végbemegy benne. Ám az a tény, hogy nem drogozik napi rendszerességgel, nem jelenti azt, hogy ne okozott volna már így is nagy károkat a saját testében.

A sorozat kezdetekor még nem figyelt magára eléggé, és alig várta, hogy elmúljon az egyik szer hatása, és tolhassa a következőt. Viszont miután majdnem kiirtotta a maradék agysejtjeit is, kissé lassabb tempóra kapcsolt, és most már átgondoltabban utaztatja magát keresztült az univerzumon. Mindemellett a rajzolást még mindig sokkal hasznosabb dolognak tartja, mint bármelyik drogot, amivel eddig dolga volt.

A sorozat még nem ér véget, a művésznek ugyanis még ki kell próbálnia a heroint, az LSD-t, az ayahuasca-t (a legendás indián drogot), és semmi pénzért nem hagyná ki, illetve úgy fogalmazott, hogy nem halhat meg anélkül, hogy ne rajzolt volna egy crack-es önarcképet.

Bryan Lewis Saunders művész, és nem is akármilyen. Bevállalja helyettünk, amit esetleg nem merünk, és leplezetlenül az arcunkba tolja, hogy tessék, ilyen világban élsz. Mert hát milyen is az pontosan?

A művész teljes sorozatához: KATT!

Forrás: Dinosaurcity