Sok minden eszünkbe juthat Sting új, Symphonicities című albumának hallgatásakor. Például az, hogy a mester mikor áll elő új dalokat tartalmazó, klasszikus sorlemezzel.

De előtte arról, hogy miért kell Kelet-Európát stigmatizálni az olcsóbb verziójú, lengyel, szlovák, román, cseh és magyar zászlókkal ékesített lemezborítókkal. Ez Sting Symphonicities című albuma esetében kiváltképp érdekes, hiszen a hivatalos változat szerint azért olcsóbbak a káeurópának szánt CD-k, mert megspórolják az ún. bookletet, azaz csak a covert, a címoldalt helyezik a tasakba, melyhez nem kell emberi erőforrás, egy robot is bele tudja tenni a műanyag tokba, míg a klasszikus bookleteket mindig emberi kéz helyezte a kis átlátszó, műanyag készségbe. 

Nos, Sting új lemezén ott virít a nagyméterű, megbélyegző erejű magyar verzió emblémája, 12-szer írták le, hogy Kizárólag Magyarország számára készült verzió - ugyanakkor van booklet, ráadásul összesen nyolc oldalas! Ennél is titokzatosabb maga a zene, mely Sting- és Police-dalokat tartalmaz, de a játszópajtások ezúttal nem rock and roll zenészek, vagy virga jazz-muzsikusok, hanem a The Royal Philharmonic Orchestra, a The London Players és a The New York Chamber Consort zenészei. 

A pop és a szimfonikus kísérletek majdhogynem egyidősek a könnyűzenével, a Deep Purple már 1969-ben egy teljes nagylemezt rögzített a The Royal Philharmonic Orchestra-val. Szóval, ez a komolyzenei innováció sem olyan nagy szám. Nézzük akkor a muzsikát! 

A punkos Next To You-val kezdődik az album, semmi laca-fasza, teátrális intró, belecsapnak a lecsóba, ugyanakkor nem szedik atomjaira a zenét, jórészt a klasszikus dallamíveket hangszerelték át vonósokra, tényleg semmi különös. Bizonyára, élőben teátrális, felemelő lehetett a produkció, de ez nem jött át a lemezen. 

A kevésbé ismert felvételeket, B-oldalas dalokat az sem menti meg, hogy megváltozatták a hangszerelésüket. Nyilván Sting nem egy ún. olcsó poént akart, ezért néhány kötelező Police-számon (Next To You, Every Little Thinfg She Does Is Magic, Roxane, I Burn For You) és az Englishman In New Yorkon kívül alig van ún. nagy szám az albumon. 

Persze, kell ilyen melléktermék is a válogatások, a koncertlemezek és a lant-projekt mellé. Ez rendben is lenne, a folyton éhes rajongókat meg kell etetni, aki pedig nem rajongó, az tudja: az életműhöz képest ez az album valójában csak desszert.