Ma 112 éve született Páger Antal (Makó 1899. január 29.), egy hétgyermekes csizmadiamester családjában.
Téniként becézte édesanyja még gyerekkorában, és ez a Téni becenév megmaradt öregkoráig, főképp szűk családja körében, és a hozzá emberileg némiképp közelebb kerülő kollégák számára. Neve már idősebb korára is fogalommá válik, a kvalitás és a céltudatosság, szakmaszeretet fogalmának minősítő jelzőjévé.Az apa szigorú, rabiátus ember volt, fia művészi hajlamai iránt nem mutatott megértést. Előbb a festegető fiú állványát töri össze, később pedig a kölcsönkapott hegedűt töri szét a gyerek fején. "...és ezzel széttört mindent, talán hegedűművész is lehettem volna, ha hagynak tanulni" – mondta később Páger. (Az ő kérésére illesztették be ezt a jelenetet felidézve a Hattyúdal (1963.) c. filmbe. Talán ez az egyik legnevezetesebb filmbeli alalkítása.
A filmben felhangzik egy afféle igazi "Págeres" dal, a Tamburás dala, ami egyben a magyar filmtörténet egyik örökzöld slágere lett azóta. Tamburás, a fátyolos hangú vén kópé, aki elpusztíthatatlan jókedvével még a buldózereket is meghátrálásra készteti.)
Az érettségit követően Pestre megy továbbtanulni. Az elhatározását finanszírozandó lakatossegédként dolgozik, majd aratómunkásnak áll, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az orvosi karon nincs már hely, így a jogi karra iratkozik be. Az évnyitóig visszautazik Makóra, ahol szórakozásból részt vesz néhány műkedvelő előadáson. Az egyik előadást követően felkeresi a székesfehérvári színház titkára, és felajánlja, menjen el Fehérvárra színésznek.
Páger megtudakolja, mit fizetnek (2000 korona). Az összeg hallatán kiszámítja, hogy sem végzős jogászként, sem máshogy ekkora összeget keresni becsülettel nem tud, így hát, bár ő akkor ezt az elfoglaltságot ideiglenesnek gondolja, vállalja a szerepeket. "... első időkben semmi vonzást nem éreztem a színpadhoz, és csak a pénz kötött oda. Üresnek és léhának éreztem a rivalda világát és bizony, azóta sokszor megbántam, hogy színész lettem, mert úgy érzem, más pályán is elértem volna sikereket." Néhány hét múlva már Fehérváron énekli a Sybill Petrovját. Akkoriban főképp tenor hangú énekes-táncos komikus szerepeket kap.
1917-ben bevonul katonának. Közel két esztendőn át harcol a fronton, és a frontközelben. Hazatérte után nem sokkal, 1919-ben, visszakerül társulatához Székesfehérvárra (1919-1922), majd játszik Kecskeméten (1922-24), Pécsett (1924-25). Nagyváradon egy évadon keresztül, az 1925-26-os évben, majd 1926-1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Mindvégig táncos-komikus, és bonviván szerepeket alakítva.
Folytatná? Katt!
Forrás: Mi van ma?