Jávor Pál ma 109 éve (1902. január 31) Aradon látta meg a napvilágot.
Az édesapa az Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület pénztárosa, akinek halálakor a fiatalon 3 gyermekével egyedül maradt édesanya gyümölcsüzletet nyit, hogy fiait taníttatni tudja. Pali az aradi reállíceumba jár, majd - az okát nem tudni - tanulmányait Erdélytől távol, Szombathelyen fejezi be.
Édesanyja vasutasnak szánja, ám a nyugtalan, lázadó fiatalember ambícióit ez nem elégíti ki. Ideje nagy részét az aradi mozikban tölti, és az ott látott Nordisk Film akkori alkotásai csak erősítik akkor már égő vágyát a színészi pálya iránt.
Lézengő aradi életének meghökkentő lépéssel vet véget: 1919-ben kiutasíttatja magát Romániából azzal a szándékkal, hogy Dániába eljutva a Nordisk Filmtársaságnál szerezzen filmszínészi szerződést. Csak Budapestig jut el, jegyét érvénytelenítették.
A színház és a film világába való bekapcsolódása lehetőségeit keresve jelentkezik az Országos Színművészeti Akadémiára. Miközben gyakorlatilag a hajléktalanok életét éli, elszántan tanulja a színészmesterség fogásait, Pethes Imrétől és Szacsvay Imrétől. Jó előmenetelének és szorgalmának köszönhetően Egressy-ösztöndíjban is részesül, de már az első félévben kiesik az Akadémiáról, ennek okát azonban sosem tárta fel. Tanulmányait az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatja, ahol lehetősége van esténként a Várszínházban statisztálni, s így teremti elő létfenntartásának minimális feltételeit.
Úgy tűnik, a szerencse végre nyomába szegődik, amikor Csortos Gyula 1922 nyarán - vizsgaelőadása után - az akkoriban szerveződő Renaissance Színházhoz invitálja. Az első jelentősebb színpadi szerepét 1923 szeptemberében, az új művészeti vezető, Bárdos Artúr második szezonjában kapja. (Ekkor már a Jávor művésznevet felvette.) Ám hiába hozza "A csodaszarvas" jelentős szerepében a tőle telhető legjobbat, a korabeli kritika mégsem méltatja számottevően játékát.
Színpadi mellőzöttségét egyre nehezebben viseli, önbizalma a kezdeti lendületek után cserbenhagyja. Elégedetlenségét csak növeli, hogy vele együtt induló pályatársai - Tőkés Anna, Makláry Zoltán, Somogyi Erzsi - már ismertebbek a hazai színpadokon. Lázadása a következő évadban végül tettlegességbe torkolló konfliktushoz vezet. (Összetűzésbe kerül a színház főtitkárával, akinek fejét a letépett telefonkagylóval "ütögeti".)
Vidékre indul szerencsét próbálni: 1924 nyarától Székesfehérvárott, Esztergomban, Veszprémben, Kaposváron lép fel. A kisvárosok kedvencévé váló Jávor népszerűsége, s önfejű, lázadó természete okán az őt körülvevő helybéli lump elemek hatása alá kerül, s átmulatott, átitalozott zajos éjszakák szereplőjévé vált a színházon kívüli életében. Ezért az Országos Színészegyesület 1927 tavaszán kizárja őt tagjai sorából.
Ekkor a kispesti, szétesőfélben lévő zugszíntársulathoz csatlakozik. Itt fedezi fel Tarnay Ernő, a Szegedi Városi Színház új direktora, s Szegedre szerződteti. Az 1928-as évadban már a Magyar Színházban kap szerződést. Bár szerepeket vállalt az Operettszínházban és a Belvárosi Színházban is, de a kiugrás lehetősége elmaradt. Makay Margit beajánlja őt színházánál, így 1930. július 1-jén aláírja tizenkét hónapra szóló szerződését a Vígszínházzal. A szerződéssel egyidejűleg megkapja Brecht-Weill "Koldusoperá"-jának, ill. a Heltai által átdolgozott változatnak, férfi főszerepét. A várvavárt sikert azonban ez sem hozza meg.
A film mint lehetőség az 1929-es esztendőben, még a Vígszínházhoz való szerződése előtt merül fel Jávor életében, ugyanis ebben az évben megkezdődik Budapesten a Csak egy kislány van a világon (1930) című némafilm forgatása, melyben Jávor is szerepet kap. Mire azonban a film elkészül, már Magyarországra is betört a hangosfilm. A Hunnia Filmgyár műtermében az új "csodaszerkezet" segítségével félig-meddig hangossá varázsolják némafilmjüket. Ezután Jávor megkapja az első magyar hangos-, és egyben zenés film, A kék bálvány (1931) férfifőszerepét.
És, hogy mi történt Jávor Pállal 1931 után? Olvassa el itt !
Forrás: Mi van ma?
