Bunkerei felszámolására készül Svájc. Az őrzés sokba kerül, háború nem várható.
Ez azonban csak a kezdet volt. Az őr megnyomott egy gombot, és a hegy oldalában kinyílt egy viharvert ajtó. Bent, egy keskeny folyosó végén egy másik, vastag ajtó volt, amely után egy három és fél tonnás, a bankok páncéltermeit védőkhöz hasonló harmadik következett.
"Ha ideteszi a kezét, érezheti a kifelé áramló levegőt - mondta Christoph Oschwald a The New York Times helyszínen járt tudósítójának, rátéve kezét a bezárt ajtó egyik illesztékére. - Úgyhogy itt nincs mód gáztámadásra vagy valami hasonlóra."
Oschwald az újságíró túravezetőjéül szegődött, és végigvezette egy általa svájci Fort Knoxnak nevezett barlangon, az Alpok hegyeinek gyomrában megbújó két korábbi katonai bunker egyikén, amelyet az általa és üzlettársa, Hanspeter Baumann által vezetett vállalatok a svájci hadseregtől bérelnek.
Ahol valamikor katonatisztek az ország védelmére készültek, ott most Oschwald és Baumann állítása szerint a világ egyik legbiztonságosabb számítógépszerver-telepe működik, védve multinacionális nagyvállalatok és egyének terabyte-jait.
Bárcsak a svájci hadsereg több olyan bérlőre találna, mint ők ketten. Évente több tízmillió dollárba kerül ugyanis a támadó hadseregek elriasztására szánt bunkerek és erődítmények fenntartása.
A független, közvetlen veszélytől nem fenyegetett Svájc jelenleg hosszas önvizsgálatot tart, mérlegelve a hadsereg szerepét, és azon belül azt, hogy szükség van-e, és ha igen, milyen formában a bunkerekre. Az ősszel Ueli Maurer védelmi miniszter vihart kavart azzal a javaslatával, hogy folytassanak "őszinte vitát" a bunkerek zömének bezárásáról vagy átalakításáról.
"Álláspontunk szerint mindaddig, amíg Svájcnak külföldi szerepvállalása van, nem jöhet szóba országunk védelmi rendszerének gyengítése" - jelentette ki Ulrich Schluer, a parlament biztonságpolitikai állandó bizottságának a Svájci Néppárthoz tartozó tagja.
Furcsának tűnhet, de tény, hogy a bunkerek és más erődítmények különös helyet foglalnak el az alpesi ország történetében. Az elsőt 1885-ben kezdték építeni a Szent Gotthárd-hágón, hogy elrettentsék a támadó seregeket az Alpokon át vezető új vasútvonal használatától - elevenítette fel Jürg Stüssi-Lauterburg svájci történész.
A II. világháború idején az inváziótól tartó Svájc a Réduit-hez, vagyis az erődítmények stratégiájához folyamodott. A svájci erők erődítményeket építettek a hegyekben, és valósággal rátelepedtek a délre tartó két vasútvonalra, amely kulcsfontosságú volt az Olaszországba menő német szén- és acélszállítmányok számára. "Az üzenet egyszerű volt: azon a napon, amelyen megtámadtok bennünket, a vasútvonal el lesz vágva, aztán harcolnotok kell érte, mi pedig megvédelmezzük, végül pedig megsemmisítjük őket" - magyarázta a szakember.
Az elrettentés működött - tette hozzá. A náci Németország 1940-ben és 1943-ban terveket dolgozott ki Svájc lerohanására, de sosem fogott bele a végrehajtásukba.
A hidegháború alatt a légelhárító ágyúktól a parancsnoki harcálláspontokig a legkülönbözőbb berendezéseket tartalmazó és rendeltetésű bunkereket fenntartották és korszerűsítették, sőt újabbakat építettek, gyakran óriási erőfeszítéseket téve azért, hogy álcázzák őket. Ma egy Svájcba látogató ritkán tehet olyan sétát, hogy ne látna furcsa, a hegyoldalba vágott ajtót, vagy a hegyek között megbújó, a szemet megtévesztő, deszkapalettás ablakú házat.
"Az álcázás fantasztikus" - húzta alá Leo Fabrizio fotós, aki két könyvet is kiadott a bunkerekről. Hamis sziklákat, hamis fákat, sőt hamis várromokat is fényképezett hozzájuk Ticino kantonban.
Az idők azonban megváltoztak.
"Haszontalanok - közölte a bunkerekről Christian Catrina, a szövetségi védelmi, polgári védelmi és sportügyi minisztérium biztonságpolitikai főnöke az amerikai lapnak. - Haszontalanok, és pénzbe kerülnek."
A kormány lényegében évekkel ezelőtt "szolgálaton kívül helyezte" a bunkereket, és ma például Sevelen városban múzeumok, valamint egy "nulla csillagos" szálloda található bennük. A hadsereg azonban fel akarja gyorsítani a folyamatot.
"Jobb, ha ma szabadulunk meg tőlük, mintha holnap - érvelt Catrina. - A legtöbb esetben boldogok volnánk, ha valaki ingyen átvállalná őket. De ez a környezetvédelmi előírások miatt lehetetlen. Nem lehet csak úgy bezárni az ajtót és eldobni a kulcsot."
A bunkerek bezárása persze sokba kerül. Ueli Maurer becslése szerint egymilliárd dollárba vagy többe, ami jóval felülmúlja a fenntartás évi néhány milliós költségét.
Sok konzervatív és idős svájci számára a hegyekben kialakított létesítmények a nemzet függetlenség és semlegesség iránti elkötelezettségét szimbolizálják. "Az erődítmények pszichológiailag nagyon fontosak" - érvelt Kurt Spillman, a zürichi Svájci Szövetségi Műszaki Egyetem biztonságpolitikai szakértője.
Forrás: MTI
