35 évvel ezelőtt halt meg a Nobel-díjas fizikus, Werner Karl Heisenberg.
Legnagyobb alkotása a kvantummechanika volt. Ő ismerte fel elsőként, hogy a kvantumos jelenségek értelmezésére diszkrét saját értékekkel rendelkező speciális matematikai mennyiségeket (operátorokat) kell bevezetni.
A kvantumosság felismerése, a kvantummechanika megalkotása joggal nevezhető a modern fizika forradalmának. A klasszikus fizika évszázados fogalomalkotásai kerültek revízió alá. Az emberi megismerés a kvantummechanika felfedezésével hatolt be az atomi, majd a szubatomi méretek addig ismeretlen csodálatos világába.
A huszonnégy éves Werner Heisenberg neve a tudomány aranykönyvében olyan nagyságokkal került egy sorba, mint Galilei, Newton, Maxwell, Planck és Einstein. Ezért az alkotásáért kapta meg 1932-ben a fizikai Nobel-díjat.
Felmerül a kérdés, hogy milyen új eredményeket hozott a kvantummechanika? A legelső és legnagyobb sikere a következő volt: Meg tudta magyarázni az ún. kémiai kötést. Tehát hogy semleges atomok, hogyan alkotnak molekulákat. Például két hidrogénatomnak, hogyan lesz kötött állapota, egy H2 hidrogén molekula. Ez volt az egyik kezdeti leghatásosabb eredménye.
A másik eredmény, hatását és a jövőt illetően még nagyobb volt. A kvantummechanika alapján megvizsgálták, hogy a különféle anyagoknak milyenek a vezetési tulajdonságai. Ennek alapján fedezték fel, vagy ismerték föl az ún. félvezetőket. Egy John Bardeen nevű amerikai fizikus a kvantummechanika alapján ismerte föl a tranzisztor-elvet, és egy munkatársával meg is csinálták a tranzisztort. Hárman, a munkatársa meg a főnökük végül is ezért kapták meg a Nobel-díjat.
Hogyan alakult az egész tovább? Jött szupravezető, a mikroprocesszor, aztán jött az elektronikai ipar, az egész óriási fejlődési őrület, ami ma a szórakoztatóiparban, számítógépekben, mobiltelefonokban, digitális fényképező gépekben és kamerákban, vagy az űrrepülőgépek irányító központjában van, az mind innen indult el.
Heisenberg 1901. december 5-én a németországi Würzburgban született, August Heisenberg gimnáziumi tanár és Anna Wecklein gyermekeként. Édesapja 1909-ben a müncheni egyetemen a közép- és újgörög nyelv egyetemi tanára lett. Fia gimnáziumi tanulmányait Münchenben végezte és itt érettségizett 1920-ban. Ezután egyetemi tanulmányokat folytatott. Az elméleti fizikát a tudományszak világhírű mesterétől, Arnold Sommerfeldtől tanulta és nála szerzett bölcsészdoktori oklevelet 1923-ban.
Ezután Max Born professzor tanársegéde lett Göttingában és ugyanott 1924-ben magántanárrá habilitálták. 1924—25-ben ösztöndíjasként, majd 1926-ban asszisztensként Niels Bohr professzor mellett dolgozott a koppenhágai egyetemen. 1927—1941-ig a lipcsei egyetem elméleti fizika professzora és az Elméleti Fizika Intézet igazgatója. 1937-ben Berlinben feleségül vette Elisabeth Schumachert. Hét gyermekük született. 1941-től 1945-ig a berlini egyetem, 1945-től 1955-ig a göttingai egyetem, 1956-tól pedig a müncheni egyetem elméleti fizika professzora és — 1947-től a Max Planck Intézet igazgatója is.
Hogyan alakult a fizikus sorsa? Katt!
Forrás: Mi van ma?
