Egyházi Géza fővámpír, akit a Katona József Színház közönsége A nyomorultak Jean Valjeanjaként ismerhetett meg, Kecskeméten járt. S akivel – többek között – a vámpírkultuszról és első lemezéről beszélgettünk.
– 150. előadásához érkezett a Magyar Színházban a Vámpírok bálja, melyben a főszereplőt, Krolock grófot alakítja. Ami kiváló alkalom arra, hogy megtudjuk: milyen a mostani vámpírkultusz egy fővámpír számára...– Nem panaszkodhatok... A 2007-es premier idején Magyarországon még Harry Potter-láz volt, az Alkonyat csak utána érkezett meg hozzánk. De a darab kiváló, az előadás pedig igazi profi munka, ennek köszönhetően kezdettől fogva hatalmas érdeklődés kíséri. Soha nem tudok olyan későn kijönni a színházból, hogy ne várnának a rajongók a hátsó kapunál.
– Sikítozó lányok a művészbejárónál?
– Nem, én nem tinisztár vagyok. Rám inkább lelkes nézők várnak, akiknek tetszett az előadás, és jólesik nekik, ha ezt el is mondhatják. Még ebben a kutya hidegben is.
– Szeptember óta játszik Kecskeméten A nyomorultakban. Rutinosan mozog a folyamatosan változó díszletek között?
– Még most is előfordul, hogy két jelenés között magamban memorizálom a következő jelenetet.
– Adódott olyan helyzet, amikor improvizálnia kellett?
– Nem, és ennek valószínűleg éppen az az oka, hogy ez az előadás elképesztő precizitást igényel. Minimális a tévedés lehetősége.
– De azért szereti játszani?
– Imádom!
– Miért?
– Gyönyörű a zene, és Jean Valjean karaktere közel áll hozzám. Nekem is lányaim vannak, tudom, mit jelent a felelősségvállalás. A vámpírok báljában biztonságot nyújt a maszk. A nyomorultakban nincs rejtekhely: meg kell mutatnom magam. Jean Valjean az egyik legkomolyabb színészi feladatom. A nyomorultak előadása közben több mint 20 évet öregszik Jean Valjean.
– Hétfőn megharapta Ördög Nórit a Reggeli című tévéműsorban, de ettől eltekintve ritkán szerepel a bulvárban. Tudatos döntés, vagy csak így alakult?
– Tudatos. Ha nem muszáj, akkor inkább nem szeretnék szabad jelzést adni a sajtónak azon az úton, amelyik a magánéletemen át vezet.
– Nem muszáj?
– Egyelőre, úgy tűnik, nem. Vannak a közszereplés szempontjából jó példák: Zorán vagy Ákos nem a magánéleti viharaikról ismertek, hanem munkájukról. Ez sokkal szimpatikusabb számomra, mint a kitárt ajtók előtt élt magánélet.
– Decemberben jelent meg El nem múló vágy című első lemeze, a bemutatókoncertet azonban kétszer is elhalasztották. Miért?
– Először betegség miatt, másodszor egyeztetési problémák adódtak. Nehéz 70 embert öszszehozni. A koncertet nagyzenekarral, tánckarral, kórussal képzeltük el. Nem könnyű, de nem mondtunk le róla: legkésőbb nyáron meglesz.
Forrás: baon.hu