Duffy Amy Winehouse-szal ellentétben, dolgozik, jelen van, nem drogozik, nem iszik, és talán nem elhanyagolható szempont az sem, hogy sokkal jobban néz ki nála. Kezeket fel, itt az Endlessly!

Már csak azt kell megvizsgálnunk, hogy a nagy soul-pop díva dalaihoz képest hogyan teljesít Duffy, aki leginkább egy hatvanas évek vintage Coca-Cola-reklámfilmhősnőre emlékeztet. Nos, remekül, annak ellenére, hogy megalkotottságban Winehouse dalai azért még mindig utolérhetetlenek. 

De hagyjuk az összehasonlítást, már csak azért is, mert a soul-pop hatalmas cukorföldolgozójában Duffy egy másik futószalag mellett áll, nem is abban az üzemcsarnokban, ahol Winehouse pihen – éppen a gyengélkedő szobában. Duffy egy populárisabb regisztert szólaltat meg, de az még mindig is vállaható minőség. 

Az Endlessly ráadásul még a Duffy bemutatkozó lemezénél, a Rockferrynél is poposabb, uram bocsá' – diszkósabb. Mindez nem számít. Duffy önálló brand – saját jogán lett nemzedéki idol, aki debütáló lemezéből hatmilliót adott el, ami finoman szólva is fegyvertény. Jól csengő brand, minőségi soul-poppal és olyan mentorokkal, mint Bernard Butler, aki alapjaiban határozta meg a Suede hangképét, de ott van most Albert Hammond, Stuart Price, vagy Jeanette Lee menedzser, aki korábban a PIL-ben zenélt. 

A lemez mindössze 34 perces – nos, ez jobb időkben egy EP hosszának felelt meg, de legalább nincs rajta töltelék dal. Számosan vannak, akik szerint az Endlessly nem hozza a Rockferry színvonalát, amiben éppen lehet valami, ugyanakkor mégis szerethető, fontos munka lett. Az Endlessly pont a megfelelő válasz arra a kérdésre, hogy milyen a vállalható, kortárs popzene. 

A vonós hangszerelés hozza a korábbi lemez színvonalát, a megéltségre és a hitelefaktorra sem lehet panasz, arról nem is beszélve, hogy Duffy fontolva haladt, azaz változatott a műsoron, nem ugyanazt a dallistát adta be a képzeletbeli sanzonbizottságnak. 

A lemezre pakolt néhány elektronikusabb ízű felvétel nem töri darabokra a Duffy-ra jellemző hangképet, ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy tágítsa a szöszke walesi művésznő a határait. A My Boy, a Well, Well, Well, a Keeping My Baby, a Lovestruck kiválóan hangszerelt, kreatív popslágerek. Nincs baj ezzel a lemezzel tehát, kellemes 34 perces menet, tánccal, kis affektálással és nagy érzelmekkel.