Ma lenne 96 éves Sir Norman Wisdom angol komikus, filmszínész, énekes, dalszerző.
Mozgáskultúrája artistát megszégyenítő volt, nagyszerűen énekelt – a „music hall” műfaj utolsó nagy alakjának tartották – mimikájából pedig minden bizonnyal még Jim Carrey is tanult.Az 1915. február 4-én, Londonban született Wisdom szegény családból származott, így hamar dolgoznia kellett.
Amikor apja ivott, agresszívvé vált, Normant gyakran megverte. Kilenc éves korában anyjuk elhagyta a családot, apjuk pedig a munkája miatt néha hetekre eltűnt. Ilyenkor a bátyjával magukra maradtak, gyakran loptak élelmiszert, hogy életben maradjanak. Annyira szegények voltak, hogy az iskolába mezítláb jártak.
Amikor nevelőszülőkhöz kerültek, Norman és testvére Fred bérmunkát vállalt, hogy a gyámszülőknek fizetni tudjanak. 11 éves korában megszökött, és kifutófiú lett egy zöldségesnél. 13 éves korában abbahagyta az iskolát. A legváltozatosabb munkákat vállalta el, egyebek közt a Lipton teavállalatnál volt lótifuti, de egy Buenos Aires-i hajón is dolgozott kabinosként.
A zenével a hadseregben ismerkedett meg. Egy tinédzserekből verbuvált zenekar tagjaként került Indiába, ahol 11 hangszeren tanult meg játszani. Egy alkalommal, amikor a hadseregben egy gyakorlat során a bokszolást imitálták, Norman rájött, hogy tehetsége van mások megnevettetésére. Ezután kezdett el dolgozni azon, hogy zenész és színpadi előadó legyen.
Amikor 1946-ban leszerelt a brit hadseregtől, már előadóművészként kezdte meg karrierjét a londoni West End színpadain. A negyvenes években elkezdett a tévének is dolgozni, a film világába pedig az ötvenes években kóstolt bele. Az áttörést az 1953-as Botrány az áruházban hozta meg számára, mely alakításáért a BAFTA "legígéretesebb frissen debütáló a mozivásznon" díját nyerte el.
A következő filmjében - A pillanat embere (1953) - egy kistisztviselőt játszott, akiből botcsinálta diplomata lett.
Norman Pitkin csetlő-botló figuráját az ötvenes-hatvanas években fejlesztette tökélyre, olyan filmekkel, mint az Én és a gengszter (1958) vagy az Én és a tábornok (1962).
Pitkin több filmjében is szembesült az orvosi ellátás áldásaival, a Ne hagyd magad, Pitkinben (1963) ő maga is átvedlik botcsinálta fogorvossá, nővérkévé (fiúnak sem egy Adonisz, hát még nőnek...), védence, egy szomorú, magányos kislány kedvéért még mentőgyakorlat és orvosi kísérlet szenvedő alanya is lesz, miközben első ízben jelenik meg vele a mozi történetében a „bohócdoktor" gondolata.
Folytatás itt!
Forrás: Mi van ma?