A fehérhímzéséről híres höveji csipke bemutatásának igényes környezetet alakítanak ki a Kapuvár közeli községben. Felújítják a gyűjtemény kiállítóhelyét, hogy méltó körülmények között tárják a höveji hímzés évszázados történetét reprezentáló alkotásokat az érdeklődők elé.

A 340 lakosú község a korábbiaknál hatékonyabban akarja kiaknázni azt az értéket, amely Hövejt megkülönbözteti minden más településtől, ahol a hímzésnek hagyománya van. Ezért is tettek lépéseket a földrajzi védettség megszerzésére, hogy kiállításokon, bemutatókon csak a Hövejen élő hímzőasszonyok jelenhessenek meg a nyilvánosság előtt ezzel a márkanévvel - mondja Némethné István Erzsébet polgármester. A levédetést maguk a hímzőasszonyok indítványozták, mondhatni alulról jövő kezdeményezés volt - tette hozzá a községvezető, nem titkolva azt sem, hogy turizmust szeretnének a höveji csipke köré szervezni, és ezzel a település ismertségét növelni.

A hövejiek persze azt is tudják, hogy vendéget szép környezetbe illik hívni, amelyet az anyagiak függvényében fokozatosan, lépésről lépésre kívánják megteremteni. Pályázati támogatással, az ott élők közreműködésével, aktív társadalmi munkájával a falu központját már rendbe tették. A templomot övező térség, a csipkemúzeum környéke térburkolatot kapott, a parkosítással pedig egységes arculatot adtak a falu főutcájának.

A csipkemúzeumot is pályázati támogatással korszerűsítik. Ezúttal a Leader-program keretében nyert több mint 3 és fél millió forintot az önkormányzat az 5 millió forintos tervhez. Egyebek között esztétikus vitrineket szereznek be, a fehérhímzéseket pedig bíborbársony alátétekre helyezik, mert a bíborbársony háttér emeli ki igazán a fehérhímzések szépségét. S új szerzeményekkel is gazdagítják a gyűjteményt. Vásárolnak régi textíliákat, rendeltek új munkákat is a mai hímzőasszonyoktól. A múzeum történetiségében mutatja majd be a höveji hímzéskincs változásait jeles alkotók munkásságán keresztül.

- Hövej a XIX-XX. század fordulóján lett hímző falu - idézi fel a kezdeteket V. Szalontay Judit Móra Ferenc-díjas néprajzkutató.
Egy höveji asszony, Nyikos Borbála annak idején Pozsonyban járt, és elsajátította az ottani hímzést. Hogy a Rábaközben gyakorolt lyukhímzést változatosabbá tegye, a virágmotívumok közepét tüllbetéttel díszítette. Ezután, az 1890-es években jött egy újabb, máig élő díszítési forma, amikor a virágminták közepén lévő lyukakat pókhálószerű, áttetsző beszövéssel töltik ki. Ezt nevezi a tájnyelv pókozásnak. Az asztalterítők, viseleti és egyéb lakástextilek akkor a legértékesebbek, ha minden virágmotívum belső térkitöltése más-más pókos bekötéssel készül. Az alkotó ötletgazdasága ilyenkor nyilvánul meg igazán, egy terítőn jelenhet meg a magas, a lapos, a kerekes és a pókozás többi fajtája, amelyből összesen ötvenöt változat ismert. A lyukakat tűvel hálózzák be, ezért is nevezik tűcsipkének.

Kapuvár módos parasztcsaládjaiban az ünnepi viselet kiegészítője lett előbb a patyolatra, majd az áttetsző lenbatisztra hímzett fej és vállkendő a múlt század elején. A magyar népi hímzőkultúrában szinte egyedülálló jelenség, hogy egy település viseletének legszebb darabjait egy másik falu asszonyai készítik. Márpedig a Rábaközben ez történt. A kelmék díszítését általában a kapuvári piacon beszélték meg a höveji asszonyokkal a megrendelők.

A napjainkban készült lakástextilek archaikus mintaelemekkel és ezek modernizált alkalmazásával készülnek. Igény van rájuk, még menyasszonyi ruhát is hímeztet, aki megengedheti magának. V. Szalontay Judit érthetőnek tartja, hogy a hímzők manapság úgy használják a mintaelemeket, ahogy a mai kor igénye megkívánja, azzal azonban nem ért egyet, ha a tradicionális csokormintát megbontják, egy-egy virágot kiemelnek és szólóba helyezik a lakástextilre.

A virágok soha nem önmagukban szerepeltek, hanem mindig indára fűzték fel őket. - Lehet, hogy ez szőrszálhasogatásnak tűnik, ám ha felbomlik a mintakincs jellegzetes kompozíciója, szerkezete, akkor a höveji hímzés elveszti sajátos karakterét - érvel a néprajzkutató.

A rábaközi község hímzésvilágának másik jellemzője, hogy a fehér kelmét fehér varrással díszítik. A fehérhímzés sokkal szolidabb a színesnél, nem kihívó, de annál elegánsabb. A két világháború között elsősorban keresztelőkendőket, vállkendőket hímeztek vele, de különlegessé tette az alsószoknyák szélét is, amely kilógott az ünnepi viseletes szoknyák alján. Sőt fennmaradtak úgynevezett táncoskötények is, amelyeket a höveji verbunkjáráskor viseltek a férfiak.

Az egyházi textileknek különleges szerepük volt, a höveji asszonyok a templomuknak fehérhímzéses oltárterítőt, plébánosuknak karinget varrtak ki. A jeles búcsújáró helyekre is készítettek hímzéseket, így a mariazelli kegytemplom öltöztetős Mária szobrának és a Kapuvár közeli Osli község öltözetős Mária szobrának is van höveji ruhája.

A hímzés az utóbbi évtizedekben a falu asszonyai kezén élt tovább, akik beleszülettek és több generáción át megőrizték, és ma is óvják a hímzőkultúrát. Az ő munkáikat vonultatja fel a csipkemúzeum, amely a tervek szerint a nyár közepén nyílik.

Forrás: MTI