Tizennégy érintetlen prekolumbián sírt tártak fel Peruban: a temetkezések az összes olyan kultúrát képviselik, amelyek a Kr.e. 1500-as évektől a spanyol hódításig népesítették be az északi partvidéket.
A feltárások során rábukkantak olyan Chimu-, Lambayeque- és inka temetkezésekre is, amelyeket már a kortársak felnyitottak és kifosztottak. Napvilágra került egy mocsika templom is, amely a Kr.u. 550 és 800 közötti időszakból származik.
A szentélyt "agyagtemplomnak" nevezték el a régészek, arra utalva, hogy vályogtéglákból emelték.
"Az agyag hagyományos építési alapanyagnak számított a perui hegyvidéken" - hangsúlyozta Bracamonte, hozzátéve, hogy a szentély környékén rengeteg fogadalmi ajándékot találtak.
A Sicán- vagy Lambayeque-kultúra a mai Peru északi partvidékén 750 és 1375 között létezett, fővárosa Batán Grande volt. E kultúra a 900-1100-as években élte virágkorát, ekkor emelték monumentális épületeiket, temetkeztek nagy sírkamrákba, használták széles körben a rézből arzénnal ötvözött bronzot, és teremtettek kereskedelmi kapcsolatokat az ecuadori partvidékkel. 1050 és 1100 között Batán Grande elpusztult, és a hatalmi központ Túcume lett. 1375 és 1400 között a Sicán-terület a Chimu Királyság uralma alá került, majd az inkák hódították meg.
A mocsika indiánok Peru északnyugati partvidékén a I-VII. század között leginkább a folyóvölgyek oázisaiban éltek. A 300 és 800 között virágzott (majd ezután rejtélyesen eltűnt) mocsika vagy moche birodalomban - a mai Trujillo több száz kilométert felölelő környékén - 15 ezren élhettek. A nép, amely istenei engesztelésére az emberáldozattól sem riadt vissza, nem volt fejletlenebb, mint a majdnem ezer esztendővel később élt inkák. Főként mezőgazdaságból éltek, kukoricát, burgonyát, tököt és gyümölcsöket termesztettek, a száraz, sivatagos, teraszos földeket pedig csatornarendszerek segítségével, öntözés révén tették termékennyé.
Forrás: MTI
