Aki azt hitte, hogy a cirkuszi zenebohóc szakma kihalt, annak itt a Viva Elvis lemez, mely a Cirque du Soleil cirkuszához készült zenés illusztráció, de itt van Michael Jackson is, aki Elvis-szel együtt szintén él, sőt új lemezt is kiadott, melyen nincsenek a Thrillerre utaló túlvilági sikolyok.

A mi történt volna, ha kezdetű játékot nem ismeri a történelem, de szerencsére itt van a pop, hogy végkép eltörölje a múltat, és hogy végképp konzerválja is azt. A Viva Elvis-album azzal játszik el, hogy milyen hangzással állna elő Elvis 2010-ben, ha élne. Talán ilyen lenne, talán nem. A Cirque du Soleil cirkuszi produkció zenészei szerint ilyen lenne. 

A Beatles számait is újrapolírozták néhány éve – nos kb. ugyanarra az érzésre számítson a derék hallgató.
Elvis dalait már annyiszor feldolgozták, hogy ezeken a verziókon sem fog csodálkozni senki. Olyan remix-lemekkel van dolgunk, amely nem tűnik annak. Mivel itt egy cirkuszi mutatvány zenés csinnadrattájáról van szó, természetesen kizárólag a legnagyobb slágerek kaptak helyet, afféle tisztelettudó zenés montázsokká csiszolva. 

Can't Help Falling In Love, Blue Suede Shoes, Heartbreak Hotel. Általában a dalok eredeti hangképét tágítják ki az átiratok, de a Love Me Tender Dea Norberggel előadott bizarr duettje olyan lett, mintha egy 2010-ben készült 30 pluszos szerelmes film soundtrackje volna. 

A Bosa Nova Baby leginkább egy esztrádos karakterű James Bond-betétdalként működne igazán jól, míg a Burning Love olyan, mintha egy Fat boy Slim-remix lenne – pedig nem tettek vele mást, mint rászabadították a Kinks You Really Got Me számának gitárriffjére, míg a Suspicious Minds olyan, mintha egy U2 tribute band játszaná. 

Michael Jackson új, Michael című lemezével kapcsolatban nyilván az a legizgalmasabb kérdés, hogy ha nem hunyt volna el a művész, visszaröpítette-e volna ez a hanganyag őt a csúcsra. Talán. Néhány dal – köztük az első kislemezdal, az Akonnal rögzített Hold My Hand már évek óta készen volt – de néhány számot a producerek fejeztek be. 

Az album korrekt munka, nem okoz csalódást a rajongóknak, világos: Jackson készült a nagy visszatérésre. Melodikusabb dalok gyűjteménye, mint a korábbi két lemezének lecsupaszított, ritmusközpontú számai. Bár a világ csak a botrányaival foglalkozott, azért a stúdiójában szorgalmasan dolgozott. 

A Michael nem egy revelatív munka, nem hasonlítható természetesen a pop egyik csúcsteljesítményeként értékelt Thrillerre, de nem is olyan kellemetlen, mint amire talán sokan számítottak. Az 50 Centtel közösen előadott Monster korrekt kis r&b dal, kiváló a lendületes Breaking News is, és a többivel sincs baj, ha csak az nem, hogy zavarba ejtően gyermeki világról árulkodnak a szövegek. 

A 2009. június 25-én elhunyt Michael Jackson életműve a pop nagy önbeteljesítő jóslata: szörnnyé vált, ahogy a Thriller klipjében láttuk, egy felsőbb erő tette azzá: a nagybetűs szórakoztatóipar. A Michael című lemezzel újra gyerekké tudott válni.