Két díjat is kapott pár hónap alatt Egyed Attila, az egyiket a közönség szavazatai, a másikat a szakma javaslata alapján, szerződése azonban egyelőre nincs.
Eleinte szinte teljes egészében befogadó színház volt a tatabányai, más kőszínházak előadásait vették meg és mutatták be a hajdani bányászvárosban. Aztán 2001-ben, amikor Harsányi Sulyom Lászlót nevezték ki igazgatónak, ő különböző produkciókra hívott össze rendezőket és színészeket. A meginvitáltak személye mind gyakrabban volt azonos a korábbival, lassacskán amolyan virtuális társulat alakult ki Tatabányán.
A velem szemben ülő közönségdíjas színész először 2004-ben, a Novák Eszter rendezte A negyedik kapuban lépett a tatabányai közönség elé. Felszabadult hangulatban dolgoztak együtt - mondja -, a legtöbben már Kecskemétről ismerték egymást, ahol a kilencvenes évek végén fiatal csapatként keresték a hangjukat. Ott aztán megszűnt számukra a lehetőség, de a társaság továbbra is összejárt, és Tatabányán majdnem ugyanott folytatták, ahol Kecskeméten abbahagyták.
Ezért fájdalmas, hogy most megint kérdésessé vált a folytatás.
- A tavalyi évadot azzal a tervvel zártuk, hogy ősszel négy bemutatónk lesz - meséli a színész. - Aztán a nyár folyamán olyan gazdasági helyzetbe került a színház, hogy augusztus 8-án az igazgató kénytelen volt tudatni: egyetlen premiert sem tarthatunk. A színház új vezetőjét most januárban nevezték ki, még nem tudom, mi várható. Úgyhogy van ugyan két díjam, ami csodálatos, de mostantól új produkcióban nem dolgozom. Játszom két előadásban a Karinthy Színházban és a Finitóban az Örkény Színházban, Nyíregyházán pedig, ahol korábban dolgoztam, most újítottuk fel az Anconai szerelmeseket. A sors fintora, hogy ezt az előadást megvették Tatabányán. Februárban visszamegyek oda, vendégszerepelni.
A megtorpanások nem tántorítják el a pályáról, amelyre szinte mesébe illően talált rá. Hajózási szakközépiskolába járt, ahonnan a közlekedési főiskolára vezetett volna tovább az út. De a gyakorlatok ráébresztették, hogy a tengerészet nem az a romantikus foglalkozás, amilyennek a tizenéves Egyed Attila gondolta: az izmos legénység áll a taton, bámulja a végtelen óceánt, szél borzolja a hajukat, és szükség esetén legyőzik a természet erőit Mivel a földrajz is érdekelte és versenyszerűen röplabdázott, kitalálta, elmegy testnevelés-földrajz szakos tanárnak.
Nem úgy lett. 1987 őszén egy buliban énekelgettek; valaki megállapította, hogy milyen jó hangja van, és elvitte egy amatőr színjátszó társulatba. Boldogan fogadták, éppen Macbeth-re volt szükségük.
Idétlenkedés helyett komolyan vette a feladatot, és egyre fontosabb amatőr csoportokba került. Kétszer is felvételizett a színművészeti főiskolára, sikertelenül. Ugyanakkor máig jó barátságban van az 1990-ben indult Zsámbéki-osztály több tagjával. Debreczeny Csabával például együtt vették át tavasszal a Jászai Mari-díjat.
Harmadszorra nem jelentkezett a főiskolára, hanem Usztics Mátyás rövid életű színiiskolájába járt, ahol - állítja - kitűnő tanári gárda tanította, többek között Molnár Piroska, Reviczky Gábor, Rátóti Zoltán és Schubert Éva.
- Szerencsésen csöppentem bele a filmezésbe is, még a színiiskola révén - eleveníti fel Egyed Attila. - Hál' istennek azóta is kapok általában évente egy-két kisebb-nagyobb lehetőséget. Ha nem marad el idén a Magyar Filmszemle, akkor ott versenyben lesz A zöld sárkány gyermekei, amelyben Miklauzic Bencével forgattam. Régen éreztem már, hogy ilyen nyugalomban, egymást megbecsülve is lehet dolgozni.
Nem kerget szerepálmokat, számára az a fontos, hogy inspiráló közegben, jó kollégákkal és határozott szándékú rendezővel működjön együtt. Úgy gondolja, hogy ilyenkor a legkisebb szerep is emlékezetes lehet.
- Meghatározó pillanat volt az életemben, amikor 1992-ben Kassán hoztunk létre egy Rómeó és Júlia-előadást - emlékezik vissza. - Mercutiót játszottam, a világ egyik legszebb szerepét, amely pályafutásom első szerepe volt. A családtól, ismerősöktől távol, Kassán valahogy elszigetelődtünk. Nem találtam a helyem a csúnya színészházban, álló nap az utcát róttam. Csak a szereppel foglalkoztam, teljesen elzártam magam a külvilágtól. Megérte, mert ott, akkor megéreztem, mit követel meg tőlünk ez a hivatás.
Most azt várja, hogy kirajzolódjék a hogyan tovább. Nem színlel, amikor így vélekedik:
- Jó dolog a szabadúszás, tetszik, hogy estéről estére másik társulat elvárásaihoz kell igazodnom. De bele is lehet fáradni az állandó rohangálásba. Persze tudjuk, hogy minden művészt az tart a felszínen, ha folyton keresi a mást, az újat. Ugyanakkor a hétköznapi énemnek jólesne egy kis megnyugvás, legalábbis a munkakörülményeket illetően. A színpadon így is, úgy is kihívás minden egyes szerep, azt tisztességesen kell eljátszani, bárhonnan esik is be a színházba az ember.
Némi kulisszatitok, hogy találkozásunk időpontját meghatározta Egyed Attila ötéves kisfiának meghűlése. Kíváncsi voltam rá, látta-e már Zsombor a színpadon játszani édesapját.
- Nem, mert bizonytalan voltam benne, milyen pszichés hatást vált ki, ha a hétköznapitól eltérő szerepben lát a fiam - válaszolja. - De sokat járunk Zsombival gyerekelőadásokra, sokat beszélgetünk a látottakról, és egyből értette: apuka is néha fölmegy a színpadra, fölvesz egy jelmezt, és úgy tesz, mintha másvalaki lenne.
Forrás: MTI
