Ma 89 éves Göncz Árpád, a harmadik köztársaság első elnöke (1990-2000). Munkásságáról talán a legtöbbet az mond, hogy azóta sem volt egy politikus sem olyan népszerű, mint ő, aki etalon a mindenkori utóda számára.
("Nem szerettem a Werbőczyt, mélységesen korrupt iskola volt. Én jeles tanuló voltam, de a győri Ágyúgyár főrészvényesének a fia is természetesen jeles tanuló lett, az akkori kultuszállamtitkár fia pedig szintén előtérben állt. Egy másik állami főtisztviselő gyereke volt a főstréber. Utáltam azt az iskolát, főleg, mikor jöttek a zsidótörvények".)
Érettségi után a Országos Földhitelintézetben tisztviselőként dolgozott, mellette jogot tanult. 1944-ben szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen a jogi végzettséget és a doktori címet. ("Azért mentem jogásznak, mert ez volt az egyetlen olyan egyetem, amit egy szegény értelmiségi család gyermeke a család számára elviselhetetlen anyagi terhelés nélkül elvégezhetett.")
1939-től (már egyetemista korától) 1946-ig a miniszterelnök szellemi-politikai örökségét vállaló Teleki Pál Munkaközösség tagja, s kapcsolatban állt baloldali, főként a népi írók eszmei befolyása alatt álló értelmiségi csoportokkal.
1944-ben, az ország német megszállása idején, ifjúsági vonalon bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, és a Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics Mihály Zászlóalja tagjaként részt vett a fegyveres ellenállásban. 1944 karácsonyán a csendőrök megsebesítették.
1945 tavaszán belépett a Független Kisgazdapártba (FKGP). 1946-tól 1948-ig a párt fizetett alkalmazottja és a Nemzedék c. hetilap felelős szerkesztője. ("Először ugyan azt akarták, hogy legyek képviselő. Istenáldotta naivitásomra vall, hogy azt mondtam, én erre még nem vagyok kellően felkészülve, ehhez többet kell tudni. Valószínűleg ezért maradtam életben.")
Az FKGP szétverése után, 1948-ban állás nélkül maradt. (Őt is bevitték a "katonapolitikára", ahol három hétig tartották fogva, folyamatos kihallgatásokkal. (A Katonapolitikai Osztály a HM-ben működött Pálffy György vezetésével. 1949-ben besorolták az ÁVH-hoz.)
1948-1949-ben segédmunkás. 1949-től 1951-ig autogénhegesztő és csőlakatos, 1951 és 1956 között talajvédelmi technikus, agronómus és irányító tervező is volt.
1952-től 1956-ig tanult a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Karán, de a forradalom és következményei miatt tanulmányait soha nem fejezte be.
Az 1956-os forradalom idején közreműködött a Magyar Parasztszövetség újjászervezésében. A szovjet invázió után részt vett a magyar demokratikus függetlenségi mozgalom kibontakozási javaslatának kidolgozásában, amelynek alaptervezetét Bibó István fogalmazta.
Nagy Imre írásait 1957. májusi letartóztatása előtt ő juttatta ki a nyugati emigrációhoz. 1957-ben az OMMI tervező agronómusa volt, amikor forradalmi tevékenysége miatt május 23-án letartóztatták. ("1957 májusának végén tartóztattak le, éjszaka a lakásomon, ugyanaznap, amikor Bibó Pistát is. Mellettem ült a kisfiam, amikor jöttek, és házkutatást tartottak. Bevittek a Gyorskocsi utcába, ahol először azt kérdezték, mit hoztam el Sós Jucitól egy kofferban. Fegyvert? Abban bizony csak női alsónemű volt, mondtam, a barátnője melltartója meg bugyogója. Elhitték. Aztán megtudtam, hogy a gyanúsítási csomagban az áll, hogy a népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének alapos gyanújával, aláírás: Biszku Béla."
A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. augusztus 2-án a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönbüntetésre, 10 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. ("Tárgyalás közben egy csomó embert kihallgattak rólam, volt egy-két szembesítés is. Nagyon érdekes volt látni, hogy ki értesítette a feleségemet erről, és ki nem. Amikor Zsuzsa bejött hozzám anyámmal a gyűjtőbe az első beszélőre, Törőcsik, az őr karon fogott, hogy ugye Göncz, magának életfogytiglanja van? Előttük mondtam, hogy igen, így tudta meg a feleségem.")
A börtönben tanult meg angolul. Börtönbüntetését az Elnöki Tanács 1962-ben 15 évre mérsékelte. Hat év letöltése után, 1963-ban amnesztiában részesült, és június 19-én egyéni kegyelemmel szabadult. (Az 1989. XXXVI. tc. alapján ítéletét semmissé nyilvánították. )
1963-1964-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetem szakfordítóként alkalmazta, majd 1964-1965-ben ismét a Talajjavító Vállalatnál mint talajvédelmi munkavezető dolgozott. 1965-től 1974-ig műfordításaiból élt: angol, amerikai, japán klasszikus és kortárs prózai műveket fordított, majd az Irodalmi Alap tagjaként 1990-ig szabadfoglalkozású íróként és továbbra is műfordítóként tevékenykedett.
Egyik legismertebb fordítása, a Magyarországon 1981-ben kiadott Tolkien híres regénye, A Gyűrűk Ura. (első 11 fejezetét Réz Ádám fordította).
Folytatás >>
Forrás: Mi van ma?
