A külföldön tevékenykedő brit hírszerző szervezet (MI6) életéről szóló olajfestményeket és rajzokat állítanak ki egy londoni galériában.
James Hart Dyke brit művész egy teljes évet tölthetett az MI6 londoni központjában, külföldi kirendeltségeiben, alkalmazottai körében, azzal a feltétellel, hogy csak családjának beszél arról, min dolgozik, és képei nem árulnak el túl sokat.A hírszerzéstől meglehetősen szokatlan felajánlás annak köszönhető, hogy a szervezet 2009-es centenáriumát megpróbálta kihasználni arra, hogy javítsa társadalmi elismertségét, és eloszlasson néhány mítoszt, amely a kémek életét övezi. John Scarlett, az MI6 2009-ben visszavonult főigazgatója, aki még vezetőként adott megbízást a művészeti feladatra, úgy fogalmazott, hogy annak célja a "hírszerzés és az ott dolgozók természetének, szellemének megragadása - a titoktartás korlátain belül".
"Azt hiszem, néhányuk nem hitte el, hogy művész vagyok... Talán azt gondolták, a központ küldött, hogy ellenőrizzem, mit csinálnak" - jegyezte meg Dyke kurátorok és kémek társaságában a londoni Mount Street Galleries kiállítótermében, ahol a negyven olajfestmény és a számos akvarell, ceruza- és szénrajz február 27-ig meg is vásárolható 950-25 000 fontos (300 ezer - 8 millió forint) áron.
A művek többek között a MI6 futurisztikus londoni központját, az abból a Temzére nyíló kilátást, az afgán főváros, Kabul utcai jeleneteit és az irodákban vagy épp hotelbárokban dolgozó hírszerzőket ábrázolják.
Dyke korábban Károly walesi herceget kísérte uralkodói utak alkalmával, illetve háborús művészként szolgált Irakban és Afganisztánban. Mint mondta, új megbízatásának "kisfiús lelkesedéssel" vágott neki, és megpróbálta hátrahagyni kémekről szóló előítéleteit.
Az MI6, amelynek létezését hivatalosan csak 1994-ben ismerte el a brit kormány, fokozatosan egyre nyitottabb a közvélemény felé: már saját honlapja van, álláshirdetései pedig az újságokban és a tömegközlekedési eszközökön is felbukkannak. Tavaly jelent meg Keith Jeffery északír történész könyve a titkosszolgálat történetének első negyven évéről, amelyben a vakmerőségről tanúskodó "007-es típusú" történetek mellett a bürokrácia, a várakozás unalma és a költségvetési korlátok is terítékre kerülnek.
Forrás: MTI