Sajtórendőrség. A gerillaharcos és a közértes. Győzike és az őzike.
Komoly, tekintélyes erdélyi napilapunk vezércikkében találtam: szemkiverő ***k, nemzetáruló ***sok, országrontás nagy haszonélvezői, profithajhászok, rendszert vezérlő főtolvajok, elég nagy marhaság, de nagyobb hülyeség. A szerzője írta korábban: „Csörgőt ráz, csörgőt, csörgővel hívogat:/ földből, ölből, házból kicsalogat,/ csörgőt ráz, kolompot, harangot,/ meleg testembe rejtette a hangot,/ csal át erdőn, úton, át az árkon,/ forrást buzogtat a láthatáron,/ csörgeti bennem, csörgeti magamban:/ elérsz valahová…”Nem, nem oda kell elérnünk, ahol érdessé, durván bántóvá lesz a szó! A gazemberek sem érdemlik meg, hogy nyelvünk gyilokká váljon. Vissza kell térnünk oda, hol a sajtónyelv jóízű forrást buzogtat.
Az író kiszolgál, akár egy közértes – írja címében a Népszabadság, majd Vámos Miklóst idézi, aki szerint a a könyvek gerillaharcosok: lesből támadnak, és szinte megmagyarázhatatlan módon hódítanak. Azt már Réz András író-esztéta jegyzi meg, hogy a siker fogalma valójában nem létezik, csak a marketingesek találták ki, hogy eladhassák a Hogyan legyünk sikeresek? című könyveket. De leáldozóban az a rögeszme is, hogy nem az a siker, ha népszerű egy mű, hanem az, ha az irodalmi kánon magasra értékeli. Vámos Miklós azt is elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja az író-olvasó találkozókat, a könyvbemutatókat, amelyeken személyes jelenlétével kiszolgálja az olvasókat, akár egy közértes, azaz boltos. Nos Erdélyben a hasonlat azért is érdekes, hisz januárban a krumpli és a könyv drágult a leginkább, mert mindkettőből egyre kevesebbet vesznek, noha nem is olyan rég mindennapi táplálék volt.
A Háromszék közli Pánczél Dániel és Igaz Sámuel, a Bécsi Kurír szerkesztőinek felhívását, amelyet a magyar olvasóközönséghez intéztek 1824-ben: „A Magyar olvasó publikumhoz. Mikre fordítják figyelmiket a Világ Fejedelmei és a Kormányszék békesség idején, mikre midőn egymással hadba keverednek, mindezeknek tudása nélkül a pallérozott ember teljességgel el nem lehet. Honnan juthatni pedig leghamarabb mind ezeknek ismeretére mint a közönséges Újság Levelekből, melyek a mindennapi esetekkel együtt járván, a történtek sebes közlésének, az azokról való ítéletnek, minden új intézeteknek, kinézéseknek és célzásoknak, általjában mindennemű tudósításoknak, melyekből a polgári életre nézve hathatós lefolyások vagyon, egyedül való eszközei. (…) Hogy pedig tisztelt olvasóinknak tetszéseket annál is inkább megnyerhessük (…) a politika és hazai dolgokon kívül, minden egész árkus mellett egy-egy 8 czadrét fél arkus Oktató és mulattató Toldalékot fogunk adni. Ennek tárgyai lesznek: 1.) a magyar nyelvet illető észrevételek; 2.) a világi élet hasznaira való nevezetességek; erkölcsi oktatások, nevelés; 3.) gazdasági fogások, találmányok; 4.) házi orvosi szerek; 5.) szép és nagy characterek festése, különösen a hazai históriából; 6.) geográphia természet-históriai jelességek; 7.) szép literáturai humoristicus darabok, anekdóták a poésis kisebb nemeiből, versek találos mesék; 8.) jelesebb könyvek ismertetése: s ha igyekezetünket elég előfizetők segítik; 9.) képek, mappák, kéziratmásolatok, kóták.”
Hogy mivel lehetett akkortájt olvasót fogni! Igaz akkor még nem voltak őzikét elütő Győzikék, való világban szundikáló Szandikák és forgatókönyv szerint szalámit elcsenő lopakodók.
Forrás: Beol