Nem, nem és nem! Nem fogok bedőlni még egyszer a marketingnek. Olvasom inkább a nagy klasszikusokat, akár kétszer egymás után. Ebből az írásból hiányzik a mondanivaló, a humor vagy a tragédia, és egyáltalán hol a történet?

Az alapszitu az, hogy Anna négy éve együtt él pofátlanul gazdag barátjával, de Erdélyben találkozik egy szintén pofátlanul gazdag pasival (egyébként itt mindenkinek csak születni volt nehéz), aki egyszer csak megkéri a kezét mindössze egy csók után. Aha, ez a jellemző. Milliomoséknál biztos. Na ne már! Ennyi a romantika a könyvben.

Aztán kapunk egy kis múltbéli hátteret innen-onnan, de leginkább fogalmam sincs, hogy mikor, merre járunk éppen. Előfordul, hogy három oldalon belül három idősíkban találom magam, elképesztően zavaros, ahogy ide-oda ugrál egyik szereplőről a másikra. A főhősökről alig tudok meg valamit, egymás után ír mindekiről, aki eszébe jut, amit aztán jól el is felejt az acélidegzetű olvasó.


A regény stílusa is hagy némi kívánnivalót maga után. Túl sok a jelző, a szerző túl okos mondatokat akar írni, talán egy-két helyen sikerül is neki. Eldönthette volna, hogy komoly családregényt ír, némi történelemmel és romantikával fűszerezve (én erre számítottam, egyébként) vagy a manapság nagyon divatos chick-litet kozmopolita nőcikről, Manolo Blahnikban. Utóbbival sincs semmi bajom, de a kettő együtt nem megy. Legalábbis a szerző nem tudott megbírkózni vele.

Anna kolléganője úgy affektál, mintha egy tiniregényből látogatott volna ide, tocsog a jajdecukikaédibédi szövegben (tényleg így!), és amikor az egyik rokon vagy ismerős azt kiáltja angolosan, hogy wow, és akiről előtte vagy utána, már nem emlékszem, azt írja, hogy német-francia akcentussal beszél, elszakadt a cérna. Több helyen elszakadt, az az igazság (be kellett volna jelölgetnem a könyvben), a végére tele lett apró görcsökkel a szál, de a többit már nincs kedvem ide írni. Halálosan szenvedtem, unatkoztam és bosszankodtam olvasás közben. És csak azért rágtam végig, mert ha nem is eredeti áron (3500 Ft!!) szereztem, de szép summát adtam ki érte. És bizton állítom, hogy nem azért nem tetszett, mert rosszkor került a kezembe, ahogy általában mindenki szépíteni szokta a negatív kritikát, hanem mert gyenge. Ez nem irodalom! Na.

Más kritika>>


Forrás: heol.hu