Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Az apa szelleme a fába költözött

Az apa szelleme a fába költözött

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2011. 02. 19.
Sivatagi transz Budapesten: jön a Sunako!
2022-05-21 18:00:00

Palotai Csaba Párizsban élő gitáros pszichedelikus tájakra kalauzol két zenésztársával május 28-án a

Nagy dobásra készül az Álomvándorok Társasága
2022-05-21 14:07:01

Számos sikeres musical után most a Muzsika hangjá t mutatja be az érdi színházcsináló művészcsapat. Csebki

Harminc éves lett a tarkabarka kismadár
2022-05-20 16:54:48

Minden színben pompázó repertoár ugyanakkor apró méretek jellemzik a névadójához sokban hasonlító Kolibri

Érzékeny vagy a szociális problémákra? Akkor ez a te programod!
2022-05-20 13:37:27

Szombaton május 21-én a Dürer Kertben kerül megrendezésre a Charity Fest, ahol a társadalmi ügyek megvitatása

további bejegyzések a szerzőtől »


A veszteséget feldolgozni nemigen lehet. Csak meg lehet tanulni együtt élni a hiánnyal.

Ha egy filmnek csak töredékében sikerül bemutatni egy szerettünk elvesztésének fájdalmát és a veszteség feldolgozását, máris sikeresnek tekinthetjük. Sajnos Julie Bertucelli filmje megáll a szándéknál.

A fa című alkotás Julie Bertucelli második nagyjátékfilmje, előtte rendező-asszistensként dolgozott számos kiváló direktor mellett. 2003-ban debütált Mióta Otar elment című filmjével. A fa a 2010-es Cannes-i Filmfesztivál hivatalos zárófilmje volt.

A történet szerint Dawn (Charlotte Gainsbourg) és Peter (Aden Young) szeretetben neveli négy gyermekét egy ausztrál farmon. Egyik nap Peter hirtelen meghal, és az idill elszáll. A családban mindenki a maga módján próbálja feldolgozni a veszteséget, Dawn összeomlik, kislányuk Simone (Morgana Davies) pedig azt képzeli, hogy a kertben álló hatalmas fába költözött édesapja lelke. Egy idő után a fa szinte felemészti a házát, mintha tényleg üzenni szeretne valamit…

Bertucelli Judy Pascoe Our Father Who Art in the Tree című regényéből készítette el filmjét. Míg az eredeti mű egy kislány szemszögéből meséli el a történetet, addig az adaptáció elhagyta a coming-of-age–jelleget, a feleség érzelmeit állítva középpontba. Simone az egyetlen ember a családban, aki tudatosan próbál továbbélni, és habár módszere különös, mégis ő áll hozzá a problémához legegészségesebben.

Mégis perifériára szorul szegény, és a játékidő legnagyobb részét Dawn szenvedése teszi ki. Az a báj és hihetetlen erő, ami ebből a kislányból árad, alárendelődik az anya tehetetlenségének. Pedig benne rejlik a varázslat, mint mondja, választhat, hogy boldog lesz-e vagy sem, és ő az előbbit választja… Körülbelül így működik a veszteség feldolgozása. Mert magától nem lesz jobb és semmi sem hozhatja vissza szerettünket. Pusztán hozunk egy döntést, hogy tovább élünk és megtanulunk együtt élni a hiánnyal és az űrrel. Egy ilyen alkotás során a mély depressziós jelenből egy erős és reményteli jövőbe kell megérkeznünk a film végére, és itt ez terv szinten látható is, de a katarzis mégis elmarad.

Egy adaptáció során nagyon nehéz egy regény cselekmény- és érzelemfolyamából a megfelelően beszédes momentumokat kiemelni és úgy összerakni, hogy a darabkák egymás mögé kerülve nem pusztán értelmesek legyenek, hanem ezzel együtt érzékeltetni is tudják mindazt a nüansznyi változást, ami a könyvben több oldalon keresztül kifejtve olvasható. Bertucelli nem hibáztatható, a legtöbb adaptáció ezen csúszik el. Érdemes lett volna Simone-t meghagyni a középpontban, mert az ő viselkedése tényleg azt sugallja, hogy létezik új kezdet.

A film képi világa és helyszínei lenyűgözőek, a film maga viszont sajnos nem, hiába adott minden egy tökéletesen felszabadító élményhez, a nyomasztó érzések nem oldódnak fel a film végén, hanem velünk maradnak. Mert hiteltelen marad az egész, és nem az olyan meseszerű elem miatt, mint hogy egy férfi lelke tovább élhet egy fában, hanem azért, mert az érzelmi átalakulások nincsenek hitelesen ábrázolva. Így a film üres, mint egy száraz faág.

 
 The Tree- A Fa
Forgalmazó: Szuez Film
bemutató: 2011. február 17.
Rendező: Julie Bertucelli
Forgatókönyvíró: Judy Pascoe
Szereplők: Charlotte Gainsbourg, Marton Csokas, Morgana Davies, Christian Byers, Tom Russell

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Film Cannes-i Filmfesztivál Filmpremier

Ajánlott bejegyzések:

  • Életmese elő- és utóhanggal Életmese elő- és utóhanggal
  • Hamarosan a mozikba kerül Enyedi Ildikó új filmje Hamarosan a mozikba kerül Enyedi Ildikó új filmje
  • Hogyan nyerjünk mobilvideó fesztivált? Hogyan nyerjünk mobilvideó fesztivált?
  • A filmfesztiválok csendes tragédiája A filmfesztiválok csendes tragédiája
  • Különös szeánszok egy budai villában Különös szeánszok egy budai villában

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  7. Meztelenség és anatómia
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

versverseny-banner-2021.png

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard