Egy titokzatos kép teszi izgalmassá Munkácsy Mihály születésének február 20-ai évfordulóját. Talán nem véletlen, hogy az eddig titokban tartott portré éppen most került elő.
— A képet sokáig rejtegették, a közelmúltban elhunyt tulajdonos örökösei keresték meg az emlékházat, hogy kiállítanák a festményt — mondta Szente Béla, a Békéscsabai Kulturális Központ igazgatója. A kép volt és jelenlegi tulajdonosairól annyit tudni, hogy a Lang família leszármazottai és a családban szájhagyomány útján terjedt, hogy a portrét Munkácsy festette 1861-ben vagy '62-ben, 17-18 évesen.
A történet akár igaz is lehet. Munkácsy még Lieb Mihályként Lang György csabai asztalosmesternél inaskodott. A helyi potentátnak számító Lang 1858-ban szabadította fel. A fiatal Munkácsy ezután Aradra ment, majd 1860-ban visszatért nagybátyjához, Reök Istvánhoz, akinél előbb gyulai lakásán, majd gerendási tanyáján lábadozott és pihent 1862 őszéig. Ezalatt ismerkedett meg Szamossy Elek vándorfestővel, aki felismerve tehetségét, tanította. Ez idő alatt valóban megfesthette volt mestere portréját.
— A kép nincs szignózva, hiszen ezeket a portrékat nem írták alá a festők, mivel családi otthonokba, nem kiállításra készültek — tudtuk meg Mészáros Zsuzsa művészeti vezetőtől, aki szerint még nagyon sok Munkácsynak tulajdonítható vagy tulajdonított alkotás rejtőzködhet Békés megyében.
Nem csoda, hiszen a mester befutott festőként is többször visszatért Békéscsabára.
— Itt őrzi a világon egyedül múzeum Munkácsy nevét — emelte ki a város és a festő szoros kapcsolatát dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgató azon a hagyományos ünnepségen, amelyen a művész születésének évfordulójára emlékeztek pénteken. Itt található a legtöbb, a mesterhez köthető relikvia is. A tárgyakat Munkácsy halála után özvegye Békéscsabára hagyta.
A kétládányi relikviát unokatestvére adta postára 1917-ben Párizsban. 1928-ban levélben érdeklődött az akkori városvezetéstől, hogy kiállították-e a tárgyakat. Mindenki meglepődött, mikor kiderült, hogy a csomag nem érkezett meg. A ládák végül felbontatlanul kerültek elő egy budapesti múzeumból 1931-ben, és végül eljutottak Békéscsabára, ahol a mai napig láthatóak.
Forrás: Beol