Bagoly a verébnek. U-forduló. Ó, Arábia, Arábia!

Olvasom a Krónikában és a mure.ro-n, hogy a Communitas Alapítvány támogatásával, a Sapientia EMTE és a Babes Bolyai Tudományegyetem kommunikáció szakos tanárainak és diákjainak együttműködésével elkészült az első romániai magyar nyelvű audiovizuális műsorok nyelvhasználati sajátosságait vizsgáló média
„Nem a hibákat vadásztuk, csak a kommunikációt zavaró jelenségekre figyeltünk. Még így is egy sor elrettentő példára akadtunk” – mondta Murvai Olga egyetemi tanár. A kutatás vezetője szerint a romániai magyar rádióknál és tévéknél mintha ragályos lenne a pöszeség. A marosvásárhelyi és kolozsvári rádióadók némelyik munkatársánál pedig a hosszú magán- és mássalhangzók rövidként való kiejtésénél köszön vissza az elrománosodott Mezőség közelsége. A Partiumban a toldalékok használata okoz fejfájást egyes műsorvezető-szerkesztőknek.
A felmérés céljáról a jelentés bevezetőjében olvashatunk: „A vizsgálat az általunk felmért temesvári, nagyváradi, szatmárnémeti, kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai és bukaresti audiovizuális médiumok nyelvhasználati sajátosságaira koncentrálódik.”
Mondhatták volna szebben? Írhatták volna magyarul? Így: „A a temesvári, nagyváradi, szatmárnémeti, kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai és bukaresti sugárzott sajtó nyelvhasználatára összpontosítottunk.”


A Brassóban megjelenő BZB című román napilap vezércikkírója szerint sem képtelen ötlet, hogy a román kormány élén romániai magyar politikus álljon. Jó úton járunk, de nem szabad pillanatig sem felejteni, hogy a történelem vargabetűket ír le, zsákutcákba jut, s újabban Európában egyre több helyen van U-forduló.

A lapok beszámolnak az arab világ forrongásáról. Van, aki ujjongva fiatalok forradalmáról beszél. Nem szeretem a forradalmakat. Már tizenévesen megsejtettem, hogy valami baj lehetett a francia forradalommal, amelynek jelszavából: szabadság, testvériség és egyenlőség, valójában csak az utóbbi valósult meg. Mindenki egyenlő volt a guillotine pengéje alatt, arisztokraták, polgárok, gondolkodók, a régi és az új rendszer hívei. A nyolcvankilences rendszerváltás – vagy ahogyan egyre inkább nevezik: módszerváltás – megerősítette ellenszenvemet a forradalmi történések iránt. Kiderült, az áporodott, bűzlő diktatúrák helyére, amelyeket a jószándékú, szabadságvágyó fiatalok, értelmiségiek, elnyomottak segítségével megdöntenek, kiömlik a társadalom szemete, amely elfojtja annak pozitív hatásait, az igazságosabb, méltányosabb, civilizáltabb élet csíráit.
Napok óta a derűlátók az arab világ demokratizálódásának esélyét látják a muszlim országokban fellángoló forradalmakban. Én kételkedem, szomorúságot, fájdalmat érzek amiatt, hogy a kairói Egyiptomi Régiségek Múzeumát, a világ legnagyobb, 150 ezer darabból álló egyiptológiai gyűjteményét feldúlták
Mintha az első világháborúval kezdődő újbarbárság nem akarna véget érni az emberi nem történelme legszégyenteljesebb évszázadának, a XX. századnak a befejeztével sem. Mintha a neoprimitívség vírusa megfertőzne mindenkit, fasisztát, kommunistát és demokratát; diktátorokat, felvilágosult despotákat és elkötelezett népuralompártikat. Elvakítja őket, gyilkosságra készteti. Valahányan a civilizáció emlékeit, a kultúrát ölik meg, s ezzel elpusztítják az emberséget, emberiséget.
Húsz év romániai átmenete az egyiptomi zendüléstől eltérő módon, de hasonló eredménnyel lehetetlenítette el az irodalmat, a művészetet, a színházat, lassan a szabad sajtót is. A forradalom nevében

Forrás: Beol