Rudolph R. Resta 77 évesen, egy esős téli napon besétált egy üresen álló irodaházba a Times Square-en, és még őt is meglepte, hogy a saját múltját találta ott.
Vagyis a múltjának egy elfeledett szegletét: egy képet a fiairól, akik napjainkban már a negyvenes éveiket tapossák, de akkor még elég kicsik voltak ahhoz, hogy ketten beleférjenek egy székbe, és egy másikat a feleségéről, aki büszkén pózol egy Pontiac Grand mellett, a válla körül egy jaguárprémből készült stólával. „Igazi jaguár” tette hozzá Resta, „nem olyan, mint amilyet mostanában árulnak.” Volt ott egy kép az apjáról is, Nicoláról, és több olyan tagsági kártya, amelyeket már évtizedek óta nem létező vállalatok és ügynökségek adtak ki.Ezeket a személyes kincseket Resta egy rendezett pénztárcában találta, amit 1970-ben loptak el tőle. A tolvaj a pénz kivételével mindent a tárcában hagyott, amit Resta kabátjának zsebéből emelt el. A kabátot Resta egy őrizetlen szekrényben hagyta a New York Times székházának második emeletén, ahol a promóciós részleg művészeti vezetőjeként dolgozott.
Amikor Resta ebédelni indult, akkor vette észre, hogy a pénztárca eltűnt, és nem is látta a következő negyven évben. Az örömteli viszontlátás José Cisnerosnak köszönhetően valósult meg, aki biztonsági őrként dolgozik a volt Times székházban, amely most a Times Square Building nevet viseli. A biztonsági őr tavaly ősszel találta meg a pénztárcát egy régi, használaton kívüli ablak és a mögötte lévő, utólag beépített fal között. A tolvaj minden bizonnyal oda rejtette a tárcát, miután kivette belőle a pénzt.
Cinseros, miután felismerte, hogy a tárca valószínűleg fontos lehet valakinek, Rafael Rodriguezhez, a Times Square Building tűzbiztonsági igazgatójához fordult. A tárca több Times-hoz kapcsolódó iratot is tartalmazott, többek között Resta a The New York Times alkalmazottak vérbankjának tagsági kártyáját, így mind a ketten tudták, hogy a tárca egy olyan emberé lehetett, aki valaha az épületben dolgozott. Eldöntötték, hogy mindenképpen visszajuttatják eredeti tulajdonosának.
Azt viszont, hogy hogyan fogjanak ehhez hozzá, egyikük sem tudta. Rodriguez megpróbálta felhívni a Times-t, de minden alkalommal ugyanoda jutott: egy kedves női géphang sorolta a válaszható lehetőségeket, miszerint „nyomja meg a nullás gombot, amennyiben egy konkrét személyt vagy részleget keres, és kapcsolás után mondja be érhetően a nevet”, ám sajnos nem volt olyan opció, hogy „ha vissza szeretné adni egy nyugdíjas alkalmazott elveszett pénztárcáját, kérem, nyomja meg a kilences gombot”.
Hogy az ügy mégis megoldódott, abban a véletlen is közrejátszott. Gordon T. Thompson, a Times internetes szolgáltatásainak korábbi igazgatója épp a környéken járt, és úgy döntött, mozi előtt beugrik az épületbe, amelyben sok éven keresztül dolgozott. A portán elmagyarázta, hogy kicsoda, és engedélyt kért arra, hogy megnézhesse a felújítás alatt lévő épületet.
Rodriguez, aki aznap épp ügyeletben volt a biztonsági szolgálatnál, felismerte a soha vissza nem térő lehetőséget, és megmutatta a tárcát Thompsonnak, aki erre azt felelte, hogy ismer valakit, aki a Times riportere volt, és bár 1999-ben nyugdíjba vonult, még mindig a városban él. Ez a riporter volt Resta, aki örömmel értesült a tárcáról.
Amikor Cinseros visszaadta az elveszett tárcát, Resta könnyekig meghatódott, hiszen negyven éve elveszettnek hitte. Mielőtt elment volna a megbeszélt találkozóra, megemlítette a feleségének, hogy van a tárcában egy 1968-as újságkivágás is, amelynek még mindig tudja a szövegét, olyan nagy hatással volt rá. Ez az idézet Robert F. Kennedy szenátortól származik, és így szól: „Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem őket, ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?”
Az újságkivágás valóban a tárcában volt, ahogy a fényképek is Resta családjáról. Resta apja egyébként Észak-Olaszországból érkezett az Államokba, és jól ismerte Francis Ford Coppola apját. Az apa azt tanácsolta a fiának, hogy ragaszkodjon egy vállalathoz. Ami, mint utólag kiderült, igen hasznos tanács, ha valaki 40 évre elveszti a pénztárcáját.
Forrás: New York Times