A Take That fiúzenekar, ami elég rosszul hangzik, viszont annál jobban szól a Robbie Williams-szel kiegészült csapat új lemeze. Fickós, elegáns elektropop, tele bomba slágerekkel. Félre az előítéletekkel, itt az érett Take That!

Nem viccelünk! Aki nem hiszi, járjon utána! Először a The Flood című klipslágert, a bomba SOS-t, és a Pet Shop Boys-hatású Kidz című klubhimnuszt ajánljuk, utána pedig az Underground Machine című elektopop indulót. Meglepő, hogy ezek a félig kigombolt ingben pózoló, leolajozott fiúk milyen intelligens albummal rukkoltak elő.
Persze, aki figyelte a néhány éve újjáalakult, de még Robbie nélküli csapatot, az mondhatja, hogy ez benne volt a pakliban. És tényleg. Világos, hogy Robbie Williams visszatérése mindenkinek jót tett, a zenekarnak és Robbie karrierjének is. Williams a kétezres évek közepe óta nem találja a helyét, igaz, legutóbbi albuma, a 2009-es Reality Killed the Video Star sikeres volt, ugyanakkor mégsem csillogott már olyan szépen RW-brand, mint 2000 körül. 

A Take That The Circus című – még Robbie nélküli – vállalkozása is sikeres volt, de az alfahímmel kiegészülve megtáltosodtak. Persze, kellett ehhez Stewart Price csúcsproducer, aki a Pet Shop Boysot, a New Ordert és a szinti-popra kacsingató Killerst javasolta ihlető forrásnak. Akik éltek a lehetőséggel, és elkészítették a legjobb Take That-albumot. 

Persze, ott a keze nyoma Gary Barlow-nak is, és Robbie ízlése is érződik az anyagon, és jól látszik: a Progress az utóbbi idők egyik leggondosabban producelt anyaga. Érdekes, hogy Robbie szólólemezein nem működött az elektropop, bele is állt szépen a földbe a Rudebox-szal, itt viszont minden a helyén van. 

A dalok alapvetően jól táncolható, dinamikus felvételek, nem emlékeztetnek  Robbie-nak az Oasistől nyúlt, érzelmes szoft-popjára. A szépfiúknak általában jól áll az öregedés, és ha a korhoz még némi jó ízlés is társul, az már majdnem siker. A teljes sikerhez ezúttal kellett egy jó lemez, olyan, mint a Progress.